Flammius#185
Nem kell ferdíteni, ott a #151-es hozzászólás. Egy éve Kristóf Tanár Úr az előttem vizsgázót kísértetiesen hasonló kijelentésekért (még a szavak is ugyanezek voltak, csak állító mondatokban megfogalmazva) azonnal kizavarta, és megbuktatta. Nem szimplán megbuktatta, hanem azt kérdőjelezte meg, hogy miért egyetemista. (A homogén szó a lexikonokban egynemű, egységes értelemben szerepel. A megszakadások nélkülire a folytonos szó illik.)
Pökhendiség: miután leírtál hatalmas meggyőződéssel két-három kapitális baromságot (olyan témakörben amiről csak erős jóindulattal mondható, hogy nem képezné részét a szakterületednek; ha csak érintőleges módon is), amiből egy fel is tűnt 4-5 totál laikusnak (a 20%-os agykihasználtság), a maradékból pedig egy hallgatónak kellett helyrerakni az ismereteidet. Ezután közlöd, hogy milyen pozícióban vagy... Szerintem ez a pökhendiség.
De a korrektség kedvéért hozzá illik tenni, hogy itt mind a négyen, beleértve magamat is agresszív, és pökhendi módon írtunk. Személy szerint engem nagyon fel tud idegesíteni egy-egy olyan hozzászólás, mint például a #12-es. Egy ilyen olvasása után, már megvan bennem egyfajta alaphang...
Szakmai munkád elismerésre méltó, aminek sokkal jobban örülök, mint gondolnád. Egy világ omlott volna össze bennem, ha kiderült volna, hogy a TTK-n sem jobb a helyzet, mint a BTK-n.
A tanárokhoz való hozzáállásom pedig nem valamiféle jellemhiba folyománya, hanem a szomorú tapasztalaté. Társadalomtudományokból diplomáztam, de a PhD képzést önként hagytam abba, mert sajnos az ott lévőknek egyetlen szempontjuk volt, mégpedig a lébecolás. Nem akartam ennek a társaságnak semmilyen szinten tagjává válni, nem azért iratkoztam be anno az egyetembe, hogy egy kvázi ingyenélőt csináljak magamból. Igen, életem legnagyobb hibája volt, hogy nem fiatalon kezdtem el a biológia szakot, hanem harminc fölött. Sokan mondták húsz éves koromban, hogy ne ilyen pályára menjek, mert ennek nincs "jövője" hazánkban. Ma már értem mire gondoltak pontosan. De ez van, a döntéseinkkel együtt kell tudni élni. Viszont az egyetem "kiválóságába" vetett hitemet egy életre elveszítettem, és biztosan kritikusabban szemlélek mindent, ami vele kapcsolatos, mint ahogy az indokolt lenne.