innerself#55
Szerintem mindkét fél egyaránt hibás volt az események ilyetén alakulásában. Előre leszögezem, hogy nem ismerem a szereplők felvétel előtti életútját, nagyon sokféle forgatókönyv elképzelhető, aminek csak a kicsúcsosodása a videó. Feltevés: A fiú a szenvedélye rabja lett, valószínűleg úgy érezte, a barátnője túl sok figyelmet követel. A lány - talán már többszöri kísérlet után - nem tudott leülni beszélni erről a problémáról a barátjával, ezért vetemedett drasztikus lépésre. Egyikőjük magatartása sem elfogadható, le kellett volna ülniük, megbeszélni és aszerint továbblépni. A bosszú sosem célravezető viselkedés, már csak azért sem, mert ha bosszúállók vagyunk, ugyan mi különböztet meg minket attól, akin bosszút állunk.
Nem értek egyet a játék, illetve általánosságban a számítógépes játékokat ócsárolók táborával sem. Ez a kor velejárója (a korszaké, amit élünk, és egyben az emberek koráé is, azaz generációs egyet nem értés). Nem ítélhető el valaki azért, mert időt és pénzt áldoz a hobbijára - valakinek a képzőművészet, valakinek a zene, valakinek a sport, és valakinek a számítógépes játék(ok). Megfelelő hozzáállással és az arany középút meglelésével ez is betudható ugyanolyan időtöltésnek, mint bármi más - nem kell feltétlenül a megtérülését latolgatni. Mondhatják, hogy a zene vagy a szobrászat kreativitást igényel, és a végtermék mások örömére szolgál. A játék esetében is szükséges kreativitás, és esetünkben pl. közösségformáló hatása van, ami máris többek örömét szolgálja. Az a véleményem, hogy nem ítélkezhetünk olyasvalami felett, amit nem ismerünk behatóan. Hogyan mondhatnád egy gyümölcsre, hogy utálod az ízét, ha sosem kóstoltad. Ugyanez érvényes azokra, akik pusztán külső megfigyelőként illetik negatív kritikával a számítógépes játékokat.
Összességében mindkét fél hibás, mert nem a megfelelő módokon juttatták érvényre az igényeiket és akaratukat.