Digital Combat Series: World
A DCS World megszületésével a DCS sorozat egyetlen közös magra építve, egy felületről lesz elérhető. Az eddig egyenként telepíthető DCS részek helyett egyetlen közös felületről lesz elérhető, így sokkal könnyebben lehet váltani az egyes kiegészítők között, egyszerűbb és könnyebb lesz a frissítés is. A DCS World folyamatos frissítésekkel, a grafikus rendszer, az AI egységek, AI logika, effektek, stb. együtt fejlődik. Minden ami a szimuláción kívüli repülhető gép, térkép vagy más fizetős tartalom. A jelenlegi DCS World még béta verziós, nem végleges. Az első kiadás ingyen tartalmazza a Flaming Cliffs 2-ből származó repülhető Szuhoj Szu-25T Frogfoot típust.(THX by Sanyo)
*-------*
Nem jogtiszta játék letöltésében, telepítésében és használatában nem tudunk és nem is akarunk segíteni.
Az ilyen jellegű hozzászólások válaszolatlanul lesznek, vagy minden további értesítés nélkül törlésre kerülnek.
HUNAF nyílt facebook csoport KATT IDE!
DCS OFFICIAL fórum KATT IDE!
A DCS HuNAF weoldala KATT IDE!
Szimulátor történelem KATT IDE!
-
Sidewinder #13476
Az orosz hadsereg hivatalos TV csatornánája,a Zvezda TV "Legendás Helikopterek" címmel készített dokumentumfilm sorozatot. A sorozat egyik része a Mi-28-ról szól. Kiderül belőle, hogy például miért jobbak összességében a Kamovok. A filmet sajnos nem találtam meg feliratosan.
Összefoglaló azoknak, akik egyáltalán nem tudnak oroszul.
A filmben megszólaló személyek, a megszólalás sorrendjében: Vagyim Mihejev repüléstörténész, Alekszej Szamuszenko a Mil cég jelenlegi főtervezője és a Russian Helicopters vállalat tudományos technikai tanácsadója,Gurben Karapatjan a Mil cég nyugállományú tesztpilótája, Anton Ahmatov főhadnagy Mi-28-as pilóta, Evgenyij Sevcsenko százados Mi-28 pilóta, Alekszandr Kletnov főhadnagy,Mi-28 fegyverrendszer operátor, Andrej Popov ezredes a 344-es torzsoki Harci Alkalmazási és Továbbképzési központ vezetője,Alekszandr Pogodin a Mi-28 fedélzeti lokátorát fejlesztő RPKB cég főtervező helyettese.
A film a harcihelikopterek fejlődését a kezdetektől mutatja be. Láthatunk kísérleti rakétaindításokat Mi-1 és Mi-4 helikopterekről,majd elmeséli a narrátor, hogy a harci helikopterek fejlesztésére nagy hatással volt a Vietnami háború. Ott UH-1-eseket láttak el először rakétafegyverzettel, majd az UH-1-ből kifejlesztették az AH-1-est amely a világ első harci helikoptere lett. Ez utóbbi azért fontos mondat, mert jelzi,hogy nem sikerült szovjetesre a dokumentumfilm, beismerik,ha valamiben esetleg nem ők voltak az elsők. Ezután a Mi-24-es fejlesztéséről láthatunk egy rövid áttekintést. Marat Tyisencsenko főtervező egy kiváló, többcélú helikoptert hozott létre a Mi-24-eseel,de itt nem állt, meg a fejlődés egyik oldalon sem. Az amerikaiak keresték az AH-1 utódját, ami először úgy tűnt,hogy az AH-58 lett. Végül hét év fejlesztés után, mégsem került rendszeresítésre a típus. Mert a fejlesztők olyan műszaki problémákkal kerültek szembe,amiket nem tudtak megoldani. Ezek után az AH-64 Apache lett az amerikaiak új harci helikoptere. Az amerikai programra válaszul a szovjet hadvezetés 1976-ban döntött, hogy nekik is új harci helikopter típus kell. A fejlesztéssel a Mil és a Kamov irodákat bízták meg. A Mi-28 főtervezője Mark Weinberg lett. A Kamov iroda a V-80 típussal jelentkezett, amiből később a Ka-50 lett. A Kamov főtervezője Szergej Mihejev volt.1979-ben alkották meg az első kísérleti berendezéseket a Mi-28 gyártásához és teszteléséhez. A fő szempontok a gép megalkotásánál Alekszej Szamuszenko szerint a minél kisebb hőkép, és a lehető legerősebb pácélvédettség volt. A forgószánylapátok a 20mm-es gépágyúlövedékek találatainak is sikerrel ellenállnak,és működőképesek maradnak. A típushoz speciális energia elnyelő futóműveket és pilótaüléseket terveztek. A 100 méternél magasabban történő gépelhagyás esetén a mentőrendszert aktiválva lerobbannak a kabinajtók és a szárnycsonokok, a személyzet pedig egy felfújódó csúszda segítségével a hagyományos módszernél gyorsabban hagyhatja el a gépet. is A Mi-28 első példánya 1982 novemberében szállt fel először. A gépszemélyzetet Gurgen Karapetjan berepülőpilóta,a Mil cég fő berepülőpilótája és Viktor Cigankov berepülő navigátor alkotta. 1983-ban egy újabb prototípus készült el,és ez is csatlakozott a tesztprogramhoz. A közös állami kiválasztási tesztprogram 1984-ben indult el, ennek a másik résztvevő típusa a Kamov Ka-50 volt. A közös tesztprogram 1986-ra ért véget és a Kamov minden területen jobban teljesített. Könnyebb irányíthatóság, jobb repülési tulajdonságok, fejlettebb fegyverrendszer( a Vihr rakéták). Plusz Gurgen Karapetjan elmondása szerint némi hátszél a légierő vezetésétől: Pavel Kutahov marsall, légierő VKF volt ekkoriban, és nagyon tetszett neki az is,hogy a Kamov együléses kialakítású. Kutahov vadászpilóta volt, és úgy gondolta, ha ő egyedül, egymaga tud harci bevetést repülni, elfogásokat végezni, akkor a harci helikre sem kell két fős személyzet. Karapetjan elmondja, hogy Kutahov marsall kijelentése igencsak vitatható, ugyanis csak virtuálisan van egyedül, mert egyedül ül a gépben, de ahhoz,hogy végre tudjon hajtani egy elfogást, 24 ember segíti őt (vagy bárki más más vadászpilótát) a földről, a feladat végrehajtás közben. A tender elbukása után Mark Weinberg főtervező és Gurgen Karapetjan is próbált hatni a kommunista párt központi bizottságára, hogy engedélyezzék a Mi-28 program folytatását. Folytatásként 1987-re elkészült a Mi-28A típus. Ez a gép erősebb hajtóműveket,új reduktort és X alakú farokrotort kapott a zajcsökkentés érdekében. Az első Mi-28-asok ugyanis még a Mi-24 farokrotorjával készültek. Ezen kívül csökkenteni tudták az új hajtóművek hőképét és a fedélzeti rendszerek is modernebbek lettek. A szárnycsonkok végein pedig megjelentek az infracsapda szóró berendezések. 1989-ben a típust bemutatták a párizsi légiszalonon, ahol a külföldi szakértőknek nagyon tetszett,hogy mennyire nagy hangsúlyt fektettek a személyzet védelmére, és a gépből való kiváló kilátást is kiemelték. Karapetjan szerint az egyik külföldi szaklap úgy írt a Mi-28-asról, hogy "jelenleg egyetlen más harci helikoptertípus sincs a világon amiből annyira jó kilátás lenne, mint a Mi-28A-ból". A típus előnyére változott és sokat javultak a repülési tulajdonságai is. Gurgen Karapetjan a szovjet harci helikopteres repülés történetében először mutatott be bukfenc és orsó manővereket a Mi-28A típussal. A Szovjetunió szétesett és ezáltal a teljes orosz repülőipar válságba került, ez visszafogta a Mi-28A további fejlesztését is. Közben kitört az Öböl-Háború ahol az amerikai konkurencia (AH-64) nagy sikert aratott ,ugyanis teljes körűen, külső fényforrások használata nélkül( pl. világítóbomba) alkalmazható volt éjszaka is. A FLIR rendszernek és a pilóták éjjellátó eszközeinek köszönhetően, sikerrel pusztította az iraki páncélostechnikát és légvédelmet is. 1991-ben Mark Weinberget a Mil cég főtervezőjének választották. A cég élén addig álló Marat Tyiscsnko,a Mi-24 főtervezője ugyanis nyugdíjba ment . Weinberg látva az Apache erdeményeit elhatározta, hogy ki kell fejleszteni a Mi-28-as egy minden időjárási körülmények között, minden napszakban korlátlanul alkalmazható változatát. 1996-ra elkészült az új változat, a Mi-28N. A gép ismét erősebb hajtóműveket és fejlett fedélzeti rendszereket kapott. A fedélzeti lokátorával azonban a megbízott cég nem készült el, így a főrotor agyra az igazi lokátor helyett egy makett került.
1997-re a Mil cég a banki csőd szélére került, a programot fel kellett függeszteni, a cég túlélése volt a tét. Weinberg végül magának az akkori elnöknek, Borisz Jelcinnek írt egy levelet, hogy biztosítson legalább annyi állami támogatást a cégnek, hogy a csődöt el tudják kerülni. A szükséges összeget végül megkapták, de Weinberg egészségét teljesen tönkretette ez a stresszes időszak, 1997 februárjában elhunyt. A 90-es évek, a korábbi tenderen győztes Ka-50-es számára is nehéz időszak volt.
1995-ben ismét elrendelték a Kamov típus sorozatgyártását ( először 1986-ban rendelték el),de a nehéz anyagi körülmények miatt csak 9 db-ot tudtak belőle 1997-ig elkészíteni,az arszenyevi Progressz üzemben. A Mil iroda végül nem szűnt meg, de a kapott pénz csak a vegetálásra volt elegendő, arra nem,hogy befejezzék a Mi-28N programot. A cég az ország új elnökének megválasztása után kezdett jobb helyzetbe kerülni. Putyinék elkezdték támogatni az orosz hadiipari cégeket. Ennek hála a Mi-28N program 2002-ben tovább folytatódott,mert rendelkezésre állt a pénz. 2003-ra elkészült a gép egy újabb példánya Rosztovban.2006-ra elvégezték a tesztprogramot,a légierő vezetése rendszeresítésre javasolta a típust. 2008-ra már több példány is rendelkezésre állt, ezek a 344-es torzsoki harci alkalmazási és továbbképzési központ állományába kerültek. 2008-ban elnöki rendelet született a típus rendszeresítéséről.
Ezután láthatjuk,hogy a gép mit tud: Ataka V és Sturm rakétákkal támadhat páncélozott célokat, a légi célok ellen a Sztrelec rendszert alkalmazhatja,ami az Igla rakéta légi indítású változataiból áll. A Sztrelecet a Ka-52 is használja.Ezen kívül a KGMU konténerek és a fedézeti gépágyú is használható A Mi-28N minden napszakban minden időjárási körülmények közt alkalmazható. A személyzet munkáját MFD-k segítik, a gép együtt tud működni a GPS és a GLONASZSZ műholdas navigációs rendszerekkel. A fedélzeti számítógépbe betáplálhatóak az útvonal adatai, amik megjelennek a mozgótérképen. A gép rendszerei lehetővé teszi a terepkövető repülést, akár automatikus üzemmódban is. A típuson található egy saját diagnosztikai rendszer, ami kijelzi az esetleges műszaki hibákat.A főrotor agy fölé tervezett lokátor, az RPKB cég főtervező helyettesének elmondása szerint 15-20 km-re fog ellátni, egyszerre 4 célt ellen tud támadást vezetni. A lokátor még mindig csak egy példányban létezik, és zajlik a tesztelése. A típust repülő pilóták a könnyű tanulhatóságot, az átláthatóságot, a fegyverrendszer operátor pedig a számítógépes menürendszer ésszerűségéről beszél. Andrej Popov ezredes elmondja, hogy 2008-tól a típus hadrendbe állításától 6 év telt el addig amíg kidolgoztak minden alkalmazási eljárást, és a típus elérte a teljes bevethetőséget 2014-re. Szó van még a torzsoki központ pilótáiból álló Berkut repülőcsoportról, ők a Mi-24-esről átálltak a 28-asra. Andrej Popov is tagja a csapatnak, és elmondja, hogy jót tett a váltás, mert a 28-as jobb manőverező képességgel és kevesebb korlátozással rendelkezik mint a 24-es. Végül ismét szó esik a Ka-50-esről és főként az utódjáról, a Ka-52-esről. A Ka-52 is rendszeresítésre került Oroszországban, és a képességei miatt a különleges erők műveleteit is tudja támogatni,felderítőnek is kiváló. A Mi-28N is rendelkezik már adattovábbító rendszerrel, viszont felderítő feladatkörben akkor lesz csak alkalmazható ha végre befejezik a fedélzeti lokátorát. A filmben elhangzottak szerint majd nem szükséges az összes eddig gyártott példányt lokátorral felszerelni.
Úgy tervezik az alkalmazást, hogy a lokátorral felszerelt gépek előre mennek felderíteni, és az adatokat továbbítják a régebbi gyártású, lokátorral nem rendelkező gépeknek. Amíg viszont nem készül el, addig összességében mindenképp a Ka-52 tekinthető a komolyabb képességű típusnak,a némileg gyengébb páncélzat és a korlátozottabb szögtartományban mozgatható gépágyú ellenére is.