Jóózsf István#4618
Igen az nekem is fáj, hogy nem tudok ráfeküdni a gyors előre gombra.
A programozókat nem fogom védeni soha. DE... Szerintem globálisan van gond az emberek hozzáállásával! Mindenki ráment erre a "Csak és kizárólag a szükségest tesszük meg." Olyan, hogy szívességből, vagy becsületből már nem létezik.
Nálunk a cégnél vannak ilyen jelmondatok:
Nehogymá' én...!
Ilyenkor...? (Ez általában fél - egy órával a fájront előtt szokott elhangzani!)
Persze erre a vezetőség jócskán rászolgált, de sajnos a "nem az én dolgom, de megcsinálom, mert különben kínszenvedés az egész..." -ek nélkül már tényleg behegeszthettük volna a kapukat. És nyilván ez nem csak ami kis mikroközösségünkre vonatkozik. Ezt látom az egész világban!
A 16 - 12 magos processzorok még annak jegyében születtek, hogy: "Haladjunk, hogy minél előbb a Marsra érjünk." Most meg a "Lelassult a föld, valaki lökje meg" van.
A Tátrára visszatérve. Az azért volt rajta a vasgerenda, mert azt a kilométer hosszú pótkocsit azzal kezdtem húzgálni "BECSÜLETESEN" és kellett a ballaszt a tapadáshoz. De amikor rájöttem, hogy nagyon nagy szívás lenne fellogisztikázni a három roncsot rá, akkor elővettem gigadarut. És azzal is húztam vissza a teli pótot.
