Ökológia kérdések, amelyekre nem találod a választ
-
#11
most néztem vissza, egyetemen tanultunk párat: Ökológia, tájökológia, humánökológia, városökológia...
egyikre sem emlékszem, csak arra hogy a sima ökológia alapvetően bonyolult volt
emlékeztem egy ökológiás hozzászólásómra régről, bemásolom:
"Pár érdekesség amit ökológia tanulás közben tanultam :)
"A nagy szaporodóképesség lehetővé teszi, hogy egyes populációk tekintélyes mértékű halálozás ellenére is fennmaradjanak. A gyapjaspille (Lymantria dispar) populációjának 95 %-a, a bagolylepke populációjának 99.9998 %-a elpusztulhat anélkül, hogy a populáció egyedszáma csökkenne!"
"ha az emberi populációk 10 ezer éve évi 1%-os rátával növekednének, az emberi biomassza átmérője jelenleg több fényév lenne és növekedésének mértéke megközelítené a fény terjedési sebességét"
Néhány példa a szélsőséges utódszámra vagy méretre:
-A kékbálna egyszerre egyetlen utódot szül, de annak mérete kb. megegyezik a kifejlett afrikai elefántéval. A fiatal életének első hat hónapjában kizárólag az anya zsírban gazdag tejét fogyasztja, aki ekkor önmaga sem képes táplálkozni a táplálékban szegény trópusi vizekben.
-Az emlősök közt a denevéreknek van testméretükhöz képest a legnagyobb ivadéktömegük. A törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) rendszerint ikreket hoz létre, ezek tömege elérheti az anya testtömegének 50 %-át is. És ne feledjük, a denevér várandósan is röpül és táplálkozik!
-A szürke kivi nagysága közel megegyzik egy házityúkéval (testtömege kb. 2 kg), de tojása 350-400 g, amely 7-8-szorosa a tyúkénak.
-A rovarok közül a trágyabogarak utódszáma meglepoen kicsiny: 4-5, ráadásul életükben csak egy alkalommal szaporodnak. Ehhez a rovarok között páratlan, mintegy 50 %-os arányban kell túlélniük a reproduktív kor eléréséig.
-Egyes halak 107-108 ikrát rakhatnak egyetlen íváskor. Hosszú életű fák százezres nagyságrendű magot hozhatnak létre évente. Egyetlen termesznőstény összes utódszáma megegyezik kb. teljes Nyugat-Európa emberi népességével."
"A reproduktív kor hossza sajátos evolúció eredménye, amely mintegy “kényes egyensúlyt” valósít meg az egyed életében a reproduktív események növelése és a kor előrehaladtával jelentkező belső mortalitási faktorok között. Az ilyen szelekció mintegy csökkenti a fiatalok "értékét" és növeli az öregekét. A legfontosabb e tekintetben a szemelparitás (az egyed életében egyszer szaporodik: sok rovar, egynyári növények stb.) és az iteroparitás (többszöri reprodukció: pl. madarak, emlősök, fák stb.) megkülönböztetése. Az öregedés régen foglalkoztatja nemcsak a biológusokat, hanem a közvéleményt is. E tekintetben alapvető különbségek vannak az eltérő szaporodási típusú élőlények között. Sok protozoon, alga, minden prokarióta osztódással szaporodik és elvileg halálozás nélkül bármeddig elélhet! Hasonlóan igaz lehet ez az ivartalanul szaporodó magasabb rendűekre is: a klonális növények között találtak 15000 éves példányt! Úgy tűnik, hogy a reproduktív versus szomatikus specializáció ára a halál.""
persze Ökológiából egyáltalán nem ezeket kellett megtanulni, hanem nehezebbeket, képletekkel, de ezeket olvasás közben kiszedtem.