djhambi#55
"Kb. olyan, mintha djszintiboj munkassaga alapjan hataroznank meg zenei mufajokat..
A hambi az a hamburgerbol van? :)"
Pimaszkodsz, látom én.
A vezetéknevemből van, és elég műveltnek tartom magam zenei téren, és amikor ezt kimondom, arra gondolok, hogy a mainstream zenét ugyanúgy meghalgatom, mint a Mezzot, neves kórusokban énekelek, és a zenét nem stílusa, hanem stíluson belül nyűjtott művészi többlet alapján értékelem. Vagyis falramászok az n+1-edik szerelmes, primitív slágertől, mert tudom, hogy egy Debussy mit ki nem tud hozni a témából. Az eletronikus tánczene leginkább az avantgarde-hoz hasonlítható, de nem is a kiemelt zeneiség csínyének átadása a célja, hanem ilyen szempontból a sámándoboláshoz vagy az afrikai ritmikus, kongás táncestekhez hasonlítható a tábortűz körül: sötét, fények, hangerő, ritmus, tudatmódosító szerek, és a monotonitással aktivitás-fokozódás elérése. Ha nem buliban, akkor háttérzenének jó, mert nem vonja el a figyelmet, de hangulatba hoz. Még egy előnye, hogy rájöttek, az olcsó poptermék előtt már régi zeneszerzők is kitaláltak minden létező akkordot és dallamot, amit permutálni lehetne, minek még egyszer ugyanazt a 4 akkordot kitalálni és egy hasonlóan szar szöveget kitalálni hozzá? Fogjunk egy régit és dolgozzuk fel! Így aztán a feldolgozások, remixek és koppintások melegágya is az elektronkus tánczene.
Sokszor szokták a stílust más könnyűzenei stílusokkal összehasonlítani, de arra nem jönnek csak rá, hogy nem öszehasonlítható a kettő, mert más a célja, a mondanivalója és a formája, mint a többinek, ezért hasonlít az avantgarde-hoz, nem lehet egy Picassot egy Rembrandt-tal összehasonlítani, hogy jé, Rembrandt sokkal élethűbben ábrázolta az emberi arcokat.
