djhambi#51
"Te sem tudod cáfolni az ellenkezőjét :) És te is csak hinni tudsz a másikban esetleg."
Én egyáltalán nem bocsátkozok feltételezésekbe, ha nincs információm a dologgal kapcsolatban. Ez a különbség a hívő és a materialista között. Ő úgy is véleményt alkot, hogy nincs információja, én pedig azt mondom, hogy nem alkotok véleményt, mert nincs információm.
Meg nem cáfolt, falszifikálható axiomarendszerből kiindulva ekvivalens átalakításokkal nem jutsz ellentmondásra. Ha jusz, akkor az axiomák cáfolódnak meg, ami az első kijelentésemet cáfolná, vagyis ez igaz marad.
Valami hasonlót kellene követni a való életben, és akkor mindenki csak egyetlen pártra szavazna, a legjobb pártra. De ahogy mondtd, a hülyeség kiszámíthatatlan. Más megfogalmazásban az irracionalizmus irracionális. Minő igaz. Az, hogy az emberek különböző pártokra szavaznak, bizonyítéka annak, hogy nem ismerik az abszolút igazságot, a legjobb döntést. És közröhej, hogy az embereknek úgy kell szavazniuk menni, hogy nincs elég információjuk meghozni a döntést. Ezért jobb a termsézettudomány. :)
"Mert kurva mind1, h ha csak 1% és az határozza meg az öntudatot és önönmagad tudatosságát, akkor is RENGETEG"
Az ember hajlamos skatulyákba helyezni a dolgokat, rendszerezni, hogy jobban tájékozódjunk. Valójában a törzsfejlődés során a változás folyamatos. Nincs olyan, hogy Samu Kr. e. 21 ezerben még ösztönlény volt, a fia pedig Kr. e. 20980-ban már öntudaos lény. Ez folyamatos, elkent változás, és nem szakaszos. Ami felveti a kérdést, hogy lehetünk-e ennél öntudatosabbak? Amire a váalsz: igen. A következő kérdés: mi az öntudtosság végső határa, és mi most hol helyezketünk el? És talán az is kiderülhet, hogy az öntudatosnak nevezett fiktív fölönkívülinél jobban hasonlítunk az állatokra. Adott esetben nagyságrendekkel.
Genetikára pedig visszatérve, a molylepkével 70%-ban azonosak vagyunk. De ez nem meglepő, hiszen mindketten eszünk, iszunk, szaporodunk, "lélegzünk" (csak másképp), hasonló belső testi felépítésünk van. Csak az ember hajlamos arra, hogy nincs elég képzelőereje elképzelni egy tőlünk 100%-ban különböző élőlényt, ezért a molylepkét tartja majd a távolinak.
Az emberi gondolkodában különbséggként az állatokhoz képset az absztrakciót szokták kiemelni, ahogy a majom néha el tud vonatkoztatni attól, hogy egy másik álatot lát a tükörben, és rájön, hogy önmaga, úgy mi is dekódolunk információkat, képesek vagyunk a világunk megismrésére, könyolvasásra, dolgok elképzelésére, és ennek kifejezésére (így fejlődött a kézügyesség pl.). Minden másban állatok vagyunk.