Sir Ny#75
Természetesen nem gondoltam úgy igazán komolyan, hogy aki öl, az haljon meg, csak úgy érzékeltetni szerettem volna, hogy te azt kívántad a szegény kismacskáknak, hogy haljanak meg, és akkor ők is azt kívánják neked, akkor neked is meg kéne halnod ugyanazért, hogy sokat eszel, és elszaporodnál. Így is, látod, milliárdok éheznek a földön. Mert senki nem vállalja magára azt, hogy az embercsecsemőket megölje, mert elszaporodnának. A macskák is tudják, hogy elszaporodnak, és nem lesz élelmük. És ők sem ölik meg a saját gyerekeiket. Kérdés, hogy jót-e teszünk azzal, hogy véletlenszerűen megölögetünk pár macskát, azért, hogy a többi éljen? Gondolj bele, jönne egy másik faj, amely azt mondaná, hogy az emberiség már éhezik, és elkezdené irtogatni az emberi csecsemőket. Most az jó-e az emberiség számára, vagy rossz? Jó, mert kevesebben éheznének? Vagy rossz, mert lehet, hogy meghalt volna Einstein, Mozart, Beethoven, ésatöbbi?
Amikor pedig azt írtam, hogy aki öl, az haljon meg. Hááááát. De mégis kinek van joga ahhoz, hogy eldöntse, hogy ki haljon meg, és ki nem? Mégis ki hozhatna halálos ítéletet? Mégis ki játszhatná teljes joggal a hóhér szerepét?
"Az vesse rá az első követ, aki nem vétkes!" //Jézus//
Létezik-e kis bűn, meg nagy bűn? Jobban bűnös-e az, aki csak lopott, vagy aki csak hazudott, mint aki öl?
Én, aki loptam, hazudtam, eldönthetem-e, hogy meghaljon-e az, aki öl?
Vagy ha azért ölünk, hogy mi ne haljunk éhen, akkor tulajdonképpen megmentünk egy életet ( a sajátunkat ), és ez semlegesíti azt, hogy megöltük ezért az állatot?
-----
Én is értem, hogy szükség van arra, meg kell ölni a macskákat. Ettől viszont szerintem nem kisebb bűn, mint hogy az ember a falhoz csapta. Bár ha innen nézzük, kisebb, mert az embernek megölnie a macskát nem volt szükség. Mégis, hogyha onnan nézzük akkor még nagyobb bűn, hiszen a paraszt direkt öl macskát, a rabló meg véletlen...
De ilyet a vegetáriánizmusról is lehet írni:
Ér annyit az én életem, mint amennyi állatét kioltom életem során?
Vagy nem is kioltom, hanem lehetőséget adok nekik az életre, azzal hogy majd haláluk után megeszem őket, hiszen meg sem születtek volna?
Vagy jobb is lett volna nekik, hogyha meg sem születnek, mint az az élet, hogy csak ácsorognak a tömőgép mellett?
De akkor pedig az, hogy megeszem őket, az tulajdonképpen egy megszabadítás egy rossz élettől?