#71: "Akkor te meg legyél alázattal a felé az ember felé akinek a zenéjét átalakítod és tiszteld meg azzal hogy nem sajátodként dicsekedsz azzal amit ő komponált."
Nem remix ez, hanem saját szám. Ez azt jelenti, hogy az első hangtól az utolsóig saját.
#72: "De használták csak egy nagy különbség van egy vérbeli művész és teközötted meg aki azt hiszi magáról hogy az. Az igazi művésznek ezeket nem kell megtanítani. Hanem rájön magától."
Gondolkozz el rajta. Ha az, hogy valaki művészi kifejező hajlammal születik determinálja azt, hogy kitalálja, akkor nem lennének művészi korszakok, mindig ugyanaz lett volna, és sehova sem fejlődött volna. Az, hogy a művészet egy irányba halad, azt mutatja, hogy az ismeretanyag, tudásbázis fejlődése kihat a művészetre. (Hiszen az ember genetikailag az elmúlt 20 ezer évben gyakorlatilag mit asem változott, így a művészek művészi hajlamai sem.)
"Több száz ember végez rajta évente szerinted mindegyik művész? A te fogalmaid szerint biztos."
Szeretem, mikor újra és újra megvádolsz, jogtalanul, mert ez azt mutatja, amiről beszélek veled kapcsolatban. Az én fogalmaim szerint akkor művész valaki, ha az alkotásaira igaz az általam leírt öt kritérium: #60.
"Szerintem az a művész amelyik autodidakta létére olyat fest hogy ez a több száz ember letérdel."
Ha minden művész magától rájönne, nem lenne képzőművészeti egyetem, Shakespeare előtt is létezett vonla a szonett és a középkorban is lett volna avantgarde. Másfelől, igen, sokmindent meg kell tanulni. Helyes ecsettartás, színkeverések, milyen alapformákból állítható össze a forma, ez a techniai része. De azt is meg kell tanulni, hogy hogyan fejezzük ki azt, amit gondolunk, érzünk. Ha megvilágítom a lányt, azzal kiemelem, ha összemosom a hátteret, azzal kiemelem, milyen használati tárgyak milyen extra jelentéssel bírnak, a színek ereje: tarka legyen, vagy fakó, amiben a tarka a kifejezett, vagy legyen az egész kép kék, kivéve a gitár. Sajnos a tanulást lelkiismeretes művészként nem tudod megúszni.
"Ergo túl gyakran szeretik puffogtatni ezt a művész szót úgy gondolom. Lassan már mindenki művész."
Ezért találó az öt kritérium, melyből kiemelném az utolsót, az időtállóságot jelen esetben: aki halála után is elismert művész marad, az az igazi művész. Az idő megszűri a szennyest, és az fennakad, a valódi művészet továbbcsordogál.
"Hogy őszinte legyek a költészetet nem tartom művészetnek."
Visszatérünk oda, ahonnan indultunk. Hogy érettségiztél le magyarból? :D
És igen, az a művészet, hogy nagy gondolatokat egyszerű, a gondolatot kifejező formában leírni. És most elsősorban nem a tömegtermék szrelmesversekről van szó. A zene hasonlít a költészethez. Az sem tényhez ragadt, extra kifejezőeszközökkel él a mondanivaló hangsúlyozására. Pl. Kodály a Norvég leánnyokban az eső cseperészését rövid, staccato, pianissimo "e-sik, e-sik" szöveggel fejezi ki, és mondhatnék kábé kétezer példát mellé, de ha meghallgatod a dalt, elég szembetűnő lesz, ha az előadás is jó. Ahogy egy nagy zeneszerző mondta, a zenének csak a felét lehet kottába írni, a többi az előadóművészet.
"Te nem saját magadat adod ember. Hanem amit tanultál olyan vagy mint valami szar lexikon."
Pont ez a tanulás, és ettől lesz valaki kiemelkedő. És mivel elsajátítottam, értem, mikor azt mondom, konvolúció, meg azt is értem, hogy magfúzió, és ezeket felhasználva verseimben egyedivé tesz, mert még egy versben sem láttam se konvolúciót, se magfúziót. Ilyen minőségű, és az enyém. :)
"Unalmasak vagytok mint az állat."
Keress más helyt, vagy dobj minket fel egy űvészeti alkotásoddal, azon biztos sokáig röhögehtünk. (Vagy bizonyítsd be, hogy nem.)
(Vagy bizonyítsd be, hogy nem.)