• halgatyó
    #94
    A civilizációnk éppoly bonyolult és érzékeny, mint a környezet.
    Minden eleme összefügg mindegyikkel. Mint egy nagy halászháló. Ha az egyik csomóját megrántod, megmozdul a többi is.

    A jelenlegi civilizáció ember százmillióknak sőt egyre inkább ember milliárdoknak ad olyan életminőséget, amely a korábbi korokban elérhetetlen volt, a korábbi korok életminőségét leírhatatlan mértékben múlja felül.

    Érdemes elgondolkodni azon, hogy minden hogyan vált lehetővé. Vannak igen fontos, egymással összefüggő elemei:

    -- A tudományos-technikai fejlődés (100 emberből 100-nak ez ugrana be először.)

    -- Az energiaforrások, amelyek éltetik ezt a civilizációt,

    -- A nagy sorozatú gyártás! Sajnos, erre kevesen gondolnak, pedig ez kb. egyenrangú az előbbiekkel.
    A korszerű ipari termékek igen sok kutatás-fejlesztési munkát tartalmaznak. Ezenkívül bonyolultak, sok alkatrészből állnak, és ezek preciziós alkatrészek, vagy egyéb okból nem állíthatók elő egy sufniban.
    Ezeknek a sok alkatrészből álló, preciz termékeknek az előállítása csak nagy sorozatú gyártás esetén gazdaságos. (A ráfizetéses termelés pedig nem tartható fenn, és a tömegek életminőségét inkább rontja, mint javítja)

    A nagy sorozatú gyártás feltételezi, hogy egy-egy gyártó nagy területet kell hogy ellásson. Ez pedig szállítás nélkül nem megy.

    A másik tényező az emberi: a növekvő specializáció, ami a növekvő fokú munkamegosztásból következik. Ez a munkavégzés hatékonyságnövekedsének az emberi feltétele. és együttjár a hosszabb képzési idővel, és a folyamatos utánképzéssel (ami nagyobbrészt ma még önképzés).

    A munkaerőt is szállítani kell a munkavégzés helyére. Ha valakinek hajnali 4-kor kell felkelnie, hogy az 3/4 6-kor induló vonattal bedöcögjön a gyárba, 1 óra alatt megtéve a 20 km-es távolságot, délután meg vissza, nos attól az embertől ne várjunk kvalifikált munkát.
    Amellett az életminősége rettenetes. A közlekedés visszafogásáért hadakozóknak szívből kívánom a vidéki ingázók életét!!!!

    Az a baj, hogy a közlekedés csupán következmény, azaz tünet! Az OKOKAT kellene kezelni ahhoz, hogy az egyéni közlekedés mértéke csökkenjen, mert az autósok szarbatiprása még tüneti kezelésnek is gyenge!
    Vagyis:
    -- Jelentősen csökenteni kell a lakások és munkahelyek átlagos távolságát, ez több munkahely létrehozását jelenti, valamint a szellemi munkák (részarányuk növekszik!) otthoni végzését egyre inkább
    -- Óvodák, iskolák minőségének és sűrűségének növekedését, hogy közelebb találjanak az emberek (családok) ilyen intézményt,
    -- Az autózás futáskilométertől FÜGGETLEN költségeinek megszüntetését!
    Amikor a nyomorult antall-kormány alatt bevezették a kötelező felelősségbiztosítást, az nagyot lendített az emberek közlekedhetnékjén. Végülis ha már úgyis ki vanm fizetve, hát járjunk vele... akkor is fogyaszt, ha a garázsban áll és elő se veszem hétközben. Aztán jöttek a mindenféle adók, ma már egy nulla km-t futó autó is komoly pénzekbe kerül. Ezt meg kellene szüntetni, hogy a spórolós emberek szabadon dönthessenek és nem kényszer és gyalázkodás hatására, hogy mivel közlekednek.
    -- Át kellene gondolni, azt is, hogy ha az egyik városból valaki átautózik a másikba, például (csak egyetlen kiragadott példa!) abban a vároban van egy kiváló bútorbolt, az övében meg nincs, akkor hogyan lehetne elérni, hogy otthon is megtalálja azt?
    Persze, aki a jó bolt közleében lakik, az anyázza a másikat, hogy miért autózik oda, de az eszébe sem jut, hogy csak az ő lakótelepe önmagában nem tartana el egy komoly boltot, ahhoz nagyobb környezet lakossága (kereslete) szükséges...
    Vagyis azokra az emberekre szüksége van, de azért bumlizzanak csak busszal, míg ő ott lakik a szomszédban és röhög a markába...
    Lehetne még sorolni.

    Összegezve:
    A közlekedés-szállítás rugalmassága is része a nagy sorozatú gyártásnak és az áruk eljuttatásának a lakossághoz. Nem lehet vasúti síneket építeni minden kis bolthoz. Sőt, a rendszerváltás óta felszámolták azokat a nagy gyárainkat is (cement-, tégla-, cukor-, konzerv-, stb gyárainkat) amelyekbe vasúti sínek kígyóztak befelé.
    A helyükbe egy rakás 10 fő körüli kis kft lépett. Azokba pedig nem jár különbusz, és vasúti sínek sem kígyóznak.
    Tudomásul kell venni, hogy ezek az OKOK. A tüneti kezelésnek is rossz megoldások csak fogcsikorgatást és tömeges gyűlöletet váltanak ki. Gazdaságilag és társadalmilag nagyon hátrányosak.