Informatika és tudomány

  • Kara kán
    #11
    Vajda János

    AZ ÜSTÖKÖS

    Az égen fényes üstökös; uszálya
    Az ég felétől le a földre ér.
    Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
    Egyenes; vissza hát sohase tér.

    Csillagvilágok fénylő táborán át
    A végtelenséggel versenyt rohan.
    Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
    Örökké társtalan, boldogtalan!

    Imádja más a változékony holdat,
    A kacéran keringő csillagot;
    Fenséges Niobéja az égboltnak,
    Lobogó gyász, én neked hódolok.

    Szomoru csillag, életátkom képe,
    Sugár ecset, mely festi végzetem,
    Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
    Te mindenütt egyetlen, idegen!...

    1882
    Piszkáld te is az SG.hu-t, hogy teremtsenek lehet?séget egyes felhasználók tiltására!