philcsy#7
"A problémát sok esetben darabolják amikor a fejlesztőnek már nem is az egész cél lebeg a szeme előtt, hanem a feladatnak az a része amit ép az orra elé toltak."
Azért a legtöbb esetben erre szükség van. 1 ember nem fog oprendszert fejleszteni.
A részfeladatokra bontást lehet ésszerűen végrehajtani. Az objektumorientált nyelv sokat segít. Ha pedig a programozó veszi a fáradságot a kivételkezelésre, akkor nincs probléma.
A feladat részfeladatokra bontása maga is programozás, csak nem meglévő utasításokat használsz, hanem újakat, amiket később megvalósítássz. Szóval szerintem ez a részfeladatosdi kb annyira veszéjes mint hogy te nem alacsonyszinten programozol hanem magasabb szinten.
A probléma inkább az hogy ma már előbb kezd el valaki programot írni és futtatni mintsem hogy tudna programozni. (Saját magam példáján látom.) Elkezdi írni a programot azelőtt hogy tudná mit is akar valójában.
Régen az ember átverekedte magát az egyetemi szintű matekon. Közben vagy utána megismerkedett a számítógéppel. Aztán elkezdett programozni. Megírt egy programot. Majd lefuttatta. Tudom hogy régen volt de a lyukkártyás időben még valahogy kevesebb futásközbeni debugra volt lehetőség.
Egyszó mint száz: A nagy informatikai forradalmunk után ma már programozónak hívják azt is aki nem az.