• djhambi
    #228
    Ennél jobbat most nem találtam KA-ról:

    Kovács-Magyar András

    "Úgy is lehetne mondani, h másik (dimenzió nem jó szó, mert ennek a fizikai jelentése más, legyen mondjuk) "párhuzamos" világban létezik, és a másik világ nincs kapcsolatban ezzel."

    Én inkább arra gondolatam, ha 100%-ban természetfeletti, akkor azt sem mondhatjuk rá, hogy létezik, vagy nem létezik, mert a létezés az természets dolog. Tehát nem tudunk beszélni se róla, és semmhez sem tudjuk kötni, ami természetes, mi viszont csak természetes dolgokból tudnánk elképzelni, hiszen 100%-ban azok vagyunk. Szóval itt jön be egy érdekes ellenét.

    "Ugyebár a vallások pont ott kezdődnek, h azt mondják, minden ami élő az valamennyire része a másik világnak, ha csak mondjuk 1%ban is, de akkor is folyamatos kapcsolatban áll vele."

    Ez kicsit bonyolultabb ennél. Szerintem önmagukban ellentmondásosak. Elég sokat bólogatott egy hittérítő az alábbi gondolatmenetemre: ő azzal kezdte, hogy ugye Isten egyszer megteremtette a világot, majd magára hagyta, és hagyta, mert az eredendő bűn miatt meghalt az emberek lelke, így nem érhették el Istent. Egyszercsak leküldte a fiát, ami kapcsolatot teremtett Isten és az ember között, mert vállalta, hogy magára veszi az emberek bűneit, és ezzel megtisztította az emberek lelkét.

    Erre én a szkepikus gondolkodásmódommal: igen, de ezt a Szentírás mondja. Az Ószövetség pedig kapásból a teremtéstörténettel akkor ítódott, amikor elvileg Isten magra hagyta az ember, nem tudott az ember kapcsolaba lépni vele, mert meghalt a lelkünk a bűnünk miatt. Akkor hogy tudjuk, hogy ami a Szentírásan van, az az, amire Isten gondol, vagy ami Istent testesíti meg? Tehát az, hogy úgy íródott az Ószövetség, hogy nem volt kapcsolat Istennel, amit az Ószövetségből kiolvasnak a Bibliamagyarázók azt eredményezi, hogy ~0 annak a valószínűsége, hogy az Ószövetség ténylegesen Isten gondolatát, akaratát, tanait fogalmazza meg. Mert a kanonizálók nem is tudhatták, hogy mit akar Isten, mert meg volt halva a lelkük, és nem érhették el.

    A hittérítő némán bámult maga elé... Mert minden, amit felépített, egy téves állításból épített fel. A felépített világa egy szép ésellentmondásmentes világ, de nem összeegyeztethető a mi világunkkal, mert ellentmondásra vezet. (Megj. a tudomány ugye tényeket tényekkel magyaráz.) (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kereszténység alapelvei nem követendők, sőt, tisztelem és becsülöm ezeket az elveket.) Ezt csak érdekességképpen szúrtam be.

    "Ergo amit a természetes karjával csinál, természetes lesz, és fizikailag megmagyarázható. Viszont itt lép életbe az én bizonyításos elméletem

    "...a korábban említett bizonyos mértékben előre megjósolható jövőre. Ha tudjuk, hogy hány %os pontossággal tudjuk megmondani a jövőt, és ettől eltérne a jövő történése nagyobb %-ban mint a hibaszázalék, akkor lehetne ez bizonyíték.""

    Ahonnan veszed. Ha mindig nyúlkál a "karjával", akkor a karjának nyúlkálása mérhető, és felírnak rá egy egyenletet. Ha nagyon véletlenszerűen nyúlkál a karjával, akkor egy időfüggő, értelmetlennek tűnő, valószínűségekkel magyarázó egyenletet, mint a kvantummechanikai Schrödinger egyenlet. Lehet, hogy a Schrödinger egyenlet egy transzcendens lény karjainak nyúlkálásának leírása, de ez nem számít, hiszen a természetet írják le a természettudományok, és a nyúlkálás is a természetbe fog tartozni.

    Tehát azzal az extra információval, hogy tudom, hogy az a jelenség egy lény nyúlkálása, igen, be lehetneazt bizonyítani, hogy ténylegesenegy lény nyúlkálása. De ha tudom, akkor minek bizonyítani? Viszont ezen információ híján nem fogom tudni, hogy az nyúlkálás, és teljesen természetesnek veszem, hogy az van, és beépítem a világképembe, és sohasem fog eszembejutni, hogy az transzcendens eredetű lenne.

    Te arra gondolsz, hogy egy jelenleg biztos modell és a valóság különbsége lehet a lény megnyilvánuása. Azonban a fizika a világ megismerésével a modlljeit bővítgeti folyton. Ha a modellje nem olyan, mint a valóság, akkor tudja, hogy mi a különbség, és nem karnak fogja betudni, hanem kitereszti a modelljét, hogy a valóságot jobban írja le.

    vagyis minden valóság-modell különbséget be lehet tudni transzcendens lény természetes megnyilvánulásának, nézőpont kérdése. Nem is zárja ki egymást a kettő dolog. Gyakorlatilag a filozófia kiegészíti mindenféle elvont eszmefuttatásokkal a fizikát, megpróbálja magyarázni a jelenleg még magyarázhatatlant szimplán ellenőrizhetetlen elméleti megfontolásból. Az elnevezés lényegtelen: hogy Isten akaratát hívjuk gravitációnak, vagy Superman mentális auráját, ez csak konvenció. A fizika szerint a lényeg az, hogy vonzó irányú erő hat két test között.

    Szeretem a Mátrixot, mert színvonalas sci-fi, és sajnos ilyen egyre kevesebb van.

    Még nem sierült kimutatnunk semmilyen 1% természetfeletti lelket az emberben. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, csak azt, hogy a hit témakörébe tartozik. Mondjuk én próbálétam mozgatni az embert, gondolkodásra bíztatni: mi az a legkiseb embei lény, amihez tartozik lélek? Feltéve, hogy a lélek oszthatatlan. Az embernek van lelke? A homlokon lőtt vegetáló kómás húscsomónak? Az emlősöknek? A békának? Esetleg a gilisztának? Vagy papucsállatkának? A baciknak? Van lelke a vírusoknak? Van lelke a fehérjespiráloknak és foszfolipideknek? Van lelke a szerves molekuláknak? Van lelke a szénnek, hidrogénnek és oxigénnek? És a protonnak, elektronnak? Netalántán a kvarkoknak? A tapasztalat az, hogy a szerveződés, és a fejlődés folytonos, és nem tudnék kitüntetett pillanatot találni, hogy megjelenik a lélek. Némely keleti fiozófia azt mondja, hogy a lélek mindenben ott van. Ez ésszerűbbnek tűnik. Persze ez azt is felveti, hogy a lélek minden eddig felfedezett oszthatatlan anyagban állandó sűrűséggel ott van. Vagyis nincs kitüntetett anyagtömeg kitüntetett lélekkel. És ennél a pontnál nem tűnik értelmesnek a lélek bevezetése.

    Ugyanez igaz lehet az agyra is. Mindig tudom felezni, és melyik az a pont, ahol az agyban már nincs lélek? (Feltéve, hogy a tested ugyanaz marad.)

    "Ez az ami hajt engem: közelebb kerülni az igazsághoz."

    Engem is, csak eltérő gondolatmenettel tesszük ezt, ezért néhol összeütközik a véleményünk. Ez nem baj, mert ezekből az értelmes vitákból lehet igazán tanulni, megismerni egymás gondolatát, és valamit beépíteni belőle.