nnyiti#214
Ez a gondolatmenet egy kicsit más irányba visz. Ez már tényleg kimondottan filozófia, aminek nagyon érdekes gondolatmeneti vannak. Ha akarod elkalandozgathatunk erre, de akkor ez hosszú lesz
Napokban néztem újra pl a Mátrixot. Most gondolj bele: A világ az érzékszerveink által válik valósággá, amit tapasztalunk, megélünk. Azok által az ingerek által amit az érzékszerveinktől kapunk. Ezek az ingerek befolyásolhatóak, sőt teljesen megmásíthatjuk a világról alkotott tapasztalatainkat: lásd az egér-agyas példa.
- Honnan tudod, h az ingerek a valóság? A mérő műszerek által jelzett mérések is ingerek által tudatosulnak benned, akkor attól valóság mert más mérési módszerekkel is ugyanaz az eredmény jön ki? Mert másokat is ugyanazok az ingerek érnek, amikor elvégzik a kísérletet? És ha ez csak egy "mátrix"?
- Vagy te vagy egyedül a világon és minden más csak a képzeleted szüleménye
- vagy te vagy a "tesztegér", akinek az ingereket adják?
- stbstb, asszem felsorolhatnék még kismillió filozófiát ide.
Nem bizonyíthatod semmivel, ezért csak éled az életed. Viszont van egy mégjobb példám ami még életszerűbb/egyszerűbb:
Kínában az emberek amíg a Google el nem kezdte a botrányát, nem is tudták, h cenzúrázva kapják a netet. Mert ők mit láttak? Azt h ha rákeresnek Tibetre a searchben, nem dob ki semmit. De ebből csak az összeesküvésgyártó-hívek gondoltak arra h a cenzúra miatt van ez. De ők is honnan tudták? Hogy jött mondjuk külföldről egy újságíró, aki elmondta valakinek ott Kínában. Az újságírónak ez egy tény volt, de akinek elmondta, ő csak hihetett benne, mert mivel ő Kínában élt, nem mehetett külföldre, h megbizonyosodjon róla, Kínában pedig mivel nem dobott ki semmit a keresésre ez senem bizonyítéka, senem cáfolata nem volt annak amit az újságíró mondott. De az újságíró több embernek is elmondta, és aki hiszékeny volt, azokból lett az összeesküvéselmélet-gyártó.
Na most illesszük csak ezt rá az eddig tárgyaltakra: Mi van, ha "Kína" a mi világunk, és mi van, ha létezik egy "külföld"(túlvilág), ahonnan jött egy "újságíró"(Jézus/Buddha stb.) aki elmondta az embereknek, h van ez a "cenzúra"(fizika/tudomány/józan ész/valóság - az ingerek, amiket érzékszerveink által kapunk) ami miatt nem látjuk a többi "keresési eredményt"(örök élet/halál utáni élet/Isten stb). És voltak "hiszékeny összeesküvéselmélet-prédikálók"(apostolok/próféták/papok), akik nem tudtak átmenni "külföldre" h megbizonyosodjanak arról h igaz-e, és ebben a világban nem tudták bebizonyítani h igazat mondtak e az "újságírók" mert a "cenzúra" miatt nem látták a többi "keresési eredményt". Igaz történnek "csodák"(Google engedi a keresési találatokat) de ezek kevés ideig tartanak (Kína kivonja a forgalomból a Googlet), tehát csak a hit maradt.
Nade miért jó az nekünk h elhittjük amit az "újságírók" mondanak az "összeesküvéselméletgyártók" által? Hiszen a keresési eredmények nem változnak meg attól h hiszünk az "újságíróknak". Amit meg tudnánk fogni azok a "csodák", az a kérdés h vannak-e "csodák"? Ha találkozunk eggyel, be lehet-e bizonyítani, h ez csoda volt? Lehetetlen, vagy csak nagyon nehéz bebizonyítani? De visszatérve a hétköznapokhoz: miért jó nekem h hittjek? Az "újságírók" a következő "szolgáltatást nyújtják" a hitedért cserébe(ha elég sokan hisznek benne és elég erősen): a példában a kínaiak felszabadulását, a valóságban erkölcsöt, testvéri szeretetet, boldogságot stb. Ez utópia, de mint már említettem ehhez közelíthetünk "konvergálunk", csak attól függ h mennyien hiszünk benne és milyen erősen.
Nem azért kell templomba járni, mert ha nem akkor "elkárhozol" és a lelkiismeretfurdalásod miatt mész templomba, hanem mert értékes gondolatokat hallhatsz a paptól, amik az élet rendes élésére terelnek. Ha úgy gondolod h te magad is nagyon jól tudod, mi a helyes, és nincs szükséged másnak a tanácsára, ne menj templomba.
És tegyük fel körülötted mindenki el kezd utálni és megvetni, rosszul telnek a napjaid, beteg vagy, tragédia ért téged v a családodat stb. megroppansz, és azt mondod, neked nincs szükséged egy támaszra, egy biztos pontra, amiben csak hinni lehet (Isten szeretete/túlvilág), és azt mondod, így is megállsz a saját lábadon, akkor nem muszáj hinned a túlvilágban.
