Degu - avagy mindent a degukról.
-
#6 Nekünk is volt. Olyan két éve pusztult el. Körülbelül öt évig élt. Görényke volt a neve.
Mivel egyedüli állatka volt mindig, így nagyon közel állt hozzánk. Emberbarát volt. Elvárta a simogatást, vakargatást. Nem volt vad. Amikor ki volt engedve, és kopogtam neki a földön, akkor odajött. :)
Gyakran kivettem, hogy mozoghasson.
Fontos, hogy mindig legyen neki víz kitéve (inni) és homok (fürdeni). És csak természetes alapanyagú ételt kapjon. Direkt van degukaja is, de szereti a háztartási zöldeket is (paprika csutka, répa..). És persze sajtot. Egyetlenegyszer harapott meg, amikor sajtszagú volt az ujjam. :)
Egymásnak szokták leharapni a bojtot a farkuk végéről. Ezért is jó, ha egyedül van tartva. Persze ez esetben gondoskodni kell a napi szórakoztatásáról.
Nem szeretnék még egyszer degut (igaz, nem az enyém volt). És nem is ajánlom senkinek. Nagyon aranyos, de ha nem tudok minden nap foglalkozni vele, úgy azért sajnálom, hogy egész nap csak unatkozik egy ketrecben. Lássuk be, ennek az állatnak sem az az életcélja, hogy be legyen zárva egész életében.