-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#974
Nem az F-22-rol akartam vitatkozni, hanem azt akartam megmutatni, hogyha egy hoforras ele odateszel egy hovedo lapot, akkor az biza csokkenti a hokepet. Nem eleg az F-22-t megcafolnod, hanem minimum a B-2t, es az F-117-et is meg kell.
No, látod a Haditechikai topicban leírtak alapján mi a probléma ezzel?
Oké, beraktál egy árnyékoló lemezt adott esetben a hőforrás (reaktor, lakómodul, radiátor) és az elvileg ismert helyzetű, téged elkapni próbáló érzékelő űrtávcsövek közé. De az árnyékoló lemezzel két dolgot tudsz tenni: vagy lehűtöd az infravörös háttérsugárzás szintjére, de ez energiatermeléssel jár, vagyis még több hőt kell leadnod, vagy pedig elfogadod, hogy az árnyékoló lemez mindössze ennyit tud tenni, és bízol az így nyújtott álcázásban.
Ezzel két probléma is van, akár melyiket is választod: kiszolgáltatod magadat abba az irányba, amelyre a hőt kisugárzod, illetve a tömeg egy részét az álcázásodra használod fel, amely ráadásul elviekben a hajtóműved bekapcsolásáig (manőver végrehajtása).
-Az előbbi azért kellemetlen, mert csak addig tudod jól álcázni magad, amíg viszonylag szűk iránytartományban kell álcáznod magad. A #953 -as hsz.-ben lévő példa csaknem 180°-ban működik. Tegyük fel nagyon magas Mars körüli pályán keringesz, úgy, hogy a Földről nézve sose haladsz el a Mars előtt (kitakarás esetének elkerülése) és közben folyamatosan a Föld felé néz az álcázópajzsod. A Földi Flotta viszont telepít egy Űrteleszkópot a Föld-Nap L3 pontra is...
-A második azért kínos, mert aktív hűtés esetén a hűtésednek is tömegigénye lesz, vagyis a hajód üres tömege csak nő és nő...
-A harmadik, a hajtómű működés problémája ismét roppant kínos lesz, ha csak nem tudod a hajtómű kiáramló gázait is elfedni tökéletesen. E téren van egy titkos fegyver, a most még kísérleti fázisban lévő EM hajtómű. Ha valóban sikerül belőle hatékony meghajtást csinálni, az igencsak kellemes lesz ebből a szempontból, mivel a hajtómű működése nem látható ebből a szempontból. Az másik kérdés, hogy egy több MW-os reaktor hulladékhőjét el kell vezetni...
-A nagy méretű árnyékolópajzs másik problémája, hogy napvitorlaként is funkcionál, szóval a belső bolygóövben érzékelhető problémát okoz a manőverezés vele.
-Végezetül pedig az árnyékoló pajzsot úgy kell megcsinálnod, hogy ne tükrözze a nap fényét, lehetőleg semennyire.
Tenyleg gumicsont, foleg ha a peldanak csak egy vetuletet ragadjuk ki, a tobbi reszerol pedig nagyvonaluan elfelejtkezunk. Senki nem mondta, hogy lehetetlen, sot vilagosan leirtam hogy milyen korlatok kozott lehetseges.
Akkor miért is jövünk azzal, hogy az érzékenységnek van egy határa, és végtelen nagy távcsövet nem lehet építeni ( #971 )? Vegyük a JWST képességeit, már ez is olyan szint, amely néhány kW szintű energiakisugárzást 100 AU-n belül minden további képes érzékelni. Ez már bőven megfeglelő, hogy azt mondhassuk, egy átlagos űrhajó, amely ennél jóval nagyobb mennyiségű hulladékhőtől kell, hogy megszabaduljon, észlelhető számunkra.
Oriasi kulonbseg van ismert objektumra ranezni, korlatlan idot eltolteni a mintavetellel es elemzessel es rabolintani, hogy valoban ott van, vagy ismeretlen objektumot megtalalni oriasi terreszben.
A kettő között alapvető a különbség. A felhozott példa arra vonatkozik, hogy észlelni képesek vagyunk-e. A második, hogy képesek vagyunk-e megtalálni. Az elsőről felesleges (szerintem) vitatkozni, ha csak nem tudod megcáfolni a Voyager 1-es példát.
A másodikról lehet vitázni, de itt meg a felhozott NEO-vadász példák jönnek elő.
Szerinted miert van az, hogy a foldkozeli objektumoknak meg mindig csak egy reszet ismerjuk, azokbol is foleg a kilometeres meretueket? Es ezek felfedezesehez evekig pasztazzak az urt, meg eveket toltenek a felvetelek elemzesevel, fix palyan mozognak es semmit nem tesznek a felfedezesuk ellen. Es a kozeljovo urteleszkopjai amit epp ezen munka segitesere lonek fel sem iger megvaltast.
A rövid válasz az, hogy mert nem fordítottak rá elegendő erőforrást és nem is vették elég komolyan a feladatot. Folyton visszamutogatok az ATLAS-ra, mivel egy mindössze 5 millió dolláros programnak is évekig kellett lobbyznia, amíg megkapta a támogatást.
Javaslom e téren olvasd el ezt a cikket. Azt írják, a most LSST-vel 20+ éven belül minden 140 méternél nagyobb NEO-t megtalálják. A SENTINEL egymaga 7 éven belül ígéri azt, hogy a 140 méternél nagyobb, Földre veszélyes aszteroidák 90%-át megtalálja, és ugyanakkor a 30 méternél kissebbekből is 200 000 darabot találhat meg. Egyetlen SENTINEL űrtávcső, ami most ~450-500 millió dollárba kerül. Most számoljunk 6-10 ilyen űrtávcsővel (vagy a JWST szintjével, ha kicsit előrébb tekintünk), és igen, az első pár év arra fog rámenni, hogy az összes aszteoridát azonosítsák, hogy később ne kelljen azon sokat törpölni, hogy űrhajót vagy aszteroidát találtak, de utána bármilyen új űrobjektum, ami az űrtávcsövek érzékenységén belül van, egyből ki lesz szúrva...
Nem ertem miert kerdezel ra olyanra, amit ott irtam. "Se a tavolsag, se a meret, se a fenyesseg, se a megfigyeles modja". Egy hadi helyzet eseten ezek mind nagyban valtozhatnak.
Én még mindig visszautalnék arra, hogy az adott példa arra szolgált, hogy észlelni tudunk egy ilyen objektumot, ilyen távolságból, ilyen feltételek mellett. Nyilván nem ideális példa, de jobb minőségű (létező technológiai szintről beszélünk) űrtávcsövekkel, és ráadásul több űrtávcső képeit folyamatosan elemezve ez csak javít az észlelés esélyén...