Az eljárás alapvető metódusára céloztam, a zajban mi is veszik el?
A jel. Azt hittem ez vilagos.
nagyobb érzékenység miatt azonos expozíciós idő mellett jobban kiugrik az infravörös háttérsugárzásból a célobjektum
Az erzekenysegnek van egy hatara. A technologiai hatarhoz mar most eleg kozel jarunk, a mai szenzorok kozel vannak ahhoz, hogy minden egyes fotont megkulonboztessenek. A masik limit az a meret, az erzekenyseg novelheto ha tobb fenyt fogunk be. A JWST ugye a meretben lesz nagy ugras, de vegtelen nagy tavcsovet nem epithetunk, szoval a fejlodes itt is erosen limialt. A harmadik pedig a hosszu expozicios ido.
Minden mas esetben a jellel egyutt a zaj is no.
Ezek után miért olyan elképzelhetettlen, hogy a Naprendszeren belül észleljünk egy űrhajót?
Se a tavolsag, se a meret, se a fenyesseg, se a megfigyeles modja nem stimmel, szoval azert vegso kovetkeztetest ne vonjal le egy asztrologiai felvetel alapjan:)
Egyebkent senki sem mondta, hogy elkepzelhetetlen, sot (szalmabab erveles?). De a lo tulso oldalara se essunk at.
Eszlelheto egy urhajo, nehez dolog, amennyiben az ellenfel lepeseket is tesz az elrejtozesre. Es epp ezert van is ertelme elrejtozni, mivel -mint ahogy a jelenkori hadviselesben is- mar egy kicsit csokkentett lathatosagi profil is novelheti az eselyeiket.
