
-
#969
Na ezen tok jol latszik, hogy meg egy bolygo meretu objektum is alig latszodik ki a zajbol, es meg itt is komoly elemzesekre, hosszu expoziciora van szukseg, illetve tobb eltero idoben keszult felvetel osszahasonlitasara. Astrologiaban van boven ido de a hadviseles eseten nem biztos hogy honapok allnak rendelkezesre.
Egy cirka ~46 AU-ra lévő törpe bolygó, amelynek a felszíni hőmérséklete ~40 kelvin, a képet pedig egy 2003-ban felbocsátot műhold készítette. A #931 -ben berakott képeken jól látható, mennyivel érzékenyebb a JWST a Spitzer-nél (ie.: rövidebb expozíciós idő kell azonos minőségű képhez, avagy a nagyobb érzékenység miatt azonos expozíciós idő mellett jobban kiugrik az infravörös háttérsugárzásból a célobjektum).
A 46 AU brutális távolságot jelent, A Jupiter ~5 - 5.5 AU-ra kering a Naptól, a Szaturnusz cirka 9-10 AU-ra, az Uránusz 20, a Neptunusz pedig 30 AU-ra.
Ezek után miért olyan elképzelhetettlen, hogy a Naprendszeren belül észleljünk egy űrhajót?
Nyilván van az a távolság, amikor ez már igencsak nehézkessé válik, de az valóban kb. az Oort felhő távolsága.
Egy, a Naprendszerben belüli hadviselésnél aligha kell odáig "kinézni".
Ha bolygo meretu urhajokat keresunk mas naprendszerben, vagy Dyson-gombot akkor oke. De a mi naprendszerunkben levo hajok nem csillag korul keringenek, hogy periodikusan kitakarjak azt reszben, szoval az exobolygok megtalalasahoz hasznalt technikak total ertelmezhetetlenek ebben az esetben.
A hattersugarzast kitakarasa pedig mar annyira jelentektelen, es annyira elveszik a zajban mar rovid tavon is, hogy beszelni sem erdemes rola. Plusz olyan alacsony energiara van szukseg (sokkal alacsonyabb mint az energia amit ki el akarunk rejteni), hogy ez meg konnyen utanozhato is.
Az eljárás alapvető metódusára céloztam, a zajban mi is veszik el? Ha az űrhajó nem az érzékelő űrtávcső felé valad, akkor az 'árnyék' elmozdulását kell(ene) észre venni.
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2016.01.06. 17:59:53