nemmáté#23
A cikk, és az esszé sem állítanak feltétlen valótlant. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy az 'elmagányosodás' jelensége egyáltalán nem törvényszerű azoknál az egyéneknél, akik használják az említett oldalakat. Ezt csak a korábbi hozzászólók miatt mondom, akik saját szociális kapcsolataikat hozták fel ellenpéldaként.
Viszont nem értem, hogy ez mitől olyan nagy szenzáció? Ugyanezt számtalan filozófus, szociológus, szociálpszichológus, és kultúrakutató kifejtette már az elmúlt 20 év során. Személyes kedvencem Ulf Hannerz figyelmeztetése (magyarul hivatkozza: Deme János : Mi újság a médiával a „globális faluban”?). Hannerz szerint a posztmodern média (beleértve az internetet és annak különböző szegmenseit is), elsősorban azon személyek számát növeli meg 'környezetünkben', akikről tudjuk, hogy velünk azonos módon élnek és gondolkodnak a világ valamely távolabbi pontján, ugyanakkor ezekkel az emberekkel sohasem találkozunk személyesen. Innen kiindulva nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy feltételezzük: lesznek olyan userek, akik pontosan az előbb említett tény miatt, ’el fogják hanyagolni’ a személyes kapcsolataikat.
Másodsorban az esszék írója kizárólag olyan ’romantikus barátságokat’ hoz példának, mint Goethe és Schiller, Byron és Shelley, Emerson és Thoreau, Words¬worth és Coleridge. Ezek a személyek mind koruk kiemelkedő művészei voltak, közülük többen, még életük során ’ünnepelt sztárrá’ tudtak válni. Az önmagukról, a világról, és a saját környezetükről (beleértve a barátaikat) is alkotott képük eleve ’máshonnan indult’, mint a ’hétköznapok embereinek’. Azt is lehetne mondani, hogy Deresiewicz, az esszék írása közben a részből egészre általánosítás csapdájába esett. Igazából semmit sem tudunk meg abból, hogy a régebbi korok társadalmának tagjai kit tartottat a barátaiknak, vagy mit gondoltak a barátság fogalmáról. Hacsak nem érjük be pár – a mindennapinál sokkal műveltebb – ember tapasztalataival.
És mi garantálja, hogy az általa említett költők, írók, művészek nem regisztráltak volna a mai közösségi oldalakra, ha a jelenben élnének, és hogy ez nem ment volna a személyes kapcsolataik rovására?
Deresiewicz tehát nem mondott semmi újat az esszéiben! Talán érdekesebb, lényegre törőbb lett volna 1 konkrét kutatást bemutatni, vagy legalább az elméleti alapjait felvázolni...