• hopp
    #455
    Epikurosz, amikor te kovát ütögetsz, akkor az ütés hatására leválik egy apró darab, ami a keletkezett hő hatására izzani kezd. Az izzás miatt jön létre a foton, nem attól, hogy te két atomot összeütköztetsz. Ahhoz egy icipicivel több energia kell. Az LHC 14TeV-ja nagyjából annyi energia, amivel egy bögre vizet meg tudsz emelni, viszont az 2, azaz KETTŐ darab részecske ütközése közben nyelődik el, nem pedig sok milliárd molekula között elosztva, amikor a kovaköveiddel bohóckodsz. Két kovakő (jobban mondva kovakő és acél, mert így csinálják) egymáshoz ütése során még a kovalens kötéseket sincs esélyed felbontani, nem hogy elektront leszakítani az atomról.

    Ne vicceljünk már.

    Valóban mechanikai energiát alakítasz át elektromágneses energiává, csak nem úgy, ahogy azt állítod.

    "A mindenütt jelenlévő elektromágneses sugárzás által szállított fotonok csak hízlalják, hízlalják energetikailag az atommagokat, és egyszercsak elpattan a cérna, a radioaktív atommag szétesik. Utána folytatódik a mese a többivel. Ha csak a fotonokon múlna, egy idő után kvarklevesre redukálódna az egész világegyetem. Szerencsére ott van a gravitáció, amely sziszifuszi munkával újból és újból létrehozza a magasabb atomszámmal rendelkező elemeket."

    A gravitáció nagyságrendekkel kisebb, mint az atomi világ kötési energiái, mondhatni elhanyagolható hozzájuk képest. Az Univerzum keletkezésekor még valószínűleg nagyjából megegyezett az erőssége az elektromágneses erőkével, de aztán legyengült (feltehetőleg az extra dimenziók között oszlott szét, de ezt még nem sikerült bizonyítani). Azóta, hogy létrejött az anyag, a gravitációnak már nem nagyon van köze az atomi világ alakulásához.