halgatyó#44
"Sózni" lehetne ammóniumnitráttal is. Rendkívül erős olvasztó hatása van, még minusz 30 fokon is. A növényeknek pedig nem tesz rosszat.
Sajnos, az autókat gyorsabban amortizálja, mint a só, mert higroszkópos, nem szárad meg.
A különféle olvasztó anyagok összehasonlításakor nem lehet csupán anyagárat figyelembe venni. Ezt valószínűleg a döntéshozók is tudják (vagy legalábbis tudniuk kell).
Az alapanyag-ár + a kiszórás + az autókban okozott kár + a környezetben okozott kár teljes összegét kellene összehasonlítani a különböző anyagok esetében.
Csak egy alternatíva, hogy egyáltalán nem sózunk. KIPRÓBÁLTÁK. (én akkor fiatal voltam, trabanttal jártam, internet még nem volt)
A nem-sózás sokkal drágábbnak bizonyult bármilyen más megoldásnál.
Ha csak hókotróval tolják le a havat, az is pénzbe kerül.
Az úton maradó havat a járművek letapossák, és az út irányára merőleges bordák alakulnak ki, amelyek az autót rettenetesen rázzák (a teljes út hosszában, akár több száz km-en keresztül), bármilyen sebességnél.
Ez akkora kárt okoz az autókban (főleg futómű), hogy csak 1-2 télen volt ilyen.
Az autóelleneseknek meg csak annyit:
1.) Nemcsak személyautók szeretnék használni az utakat. A mentő, tűzoltó, rendőr, tömegközlekedésen kívül a boltokba árut szállítók, a szervizesek, a beteg rokonukat hetente meglátogatók, és ki tudja még hányféle ember és hányféle cél
2.) A tömegközlekedés iszonyatosan drága (az adófizetőknek) cserébe nagy szart nyújt, amellett alkalmatlan az autóban ülők átvételére, kapacitás okból.
3.) aki autózik AZ NEM JÓKEDVÉBEN TESZI! Hanem azért mert muszáj.
Például azért, mert csak a lakásától 15 kilométerre kapott munkát, és tömegközlekedéssel 3 óra lenne neki 4 átszállással...
Azért, mert valaki metróállomás közelében lakik, azt tekintse a saját élete szerencséjének, és ne akarja másnak előírni, hogy mivel közlekedjen. Vagy akkor költözzön oda ki a város határába, és onnan ossza az észt.
A világ megváltozott. Munkahelyek százezrei (vagy épp milliói) szűntek meg és keletkeztek újra, MÁSUTT.
Régen volt olyan, hogy egy rokoni kör egy faluban született, élt és halt meg. Ma már nincs. Az emberek (családok, rokoni körök, vagy épp korábbi ismerősi körök) szétszóródtak az ország-világ minden irányába. Tetszik vagy nem tetszik, ez van.
A munkamegosztás-specializáció következtében jelentősen nőtt a szállítási igény.
Ennek egy része jogos (pl. processzort, harddisket, gázturbinalapátot, stb. nem tudnak akárhol gyártani)
más része viszont hanyagolható lenne (mi a f..nak kell nekünk spanyol alma, amikor van magyar is... ez messzire vezetne, ki a megszüntetett cukorgyáraink, cementgyáraink, stb. világába, és pont azok igyekeznek a szőnyeg alá söpörni, akik ezeket az autóellenes "környezetvédő"-szerűségeket agyba-főbe támogatják)