Silenzio#5
A gyártási költséget mondjuk 50%-kal meghaladó bevétel már sikernek szokott számítani. Ebben az árban a reklámköltség gondolom nincs benne, de kétlem, hogy az veszélyeztette volna a produkciós cég sikerét. Újonnan létrejött produkciós cég által komoly franchise-t vásárolni, majd a bemutató után csődöt jelenteni különben sem bevett szokás. Ez az üzleti modell kis hazánkban mindennapos, pl. az építőipari cégek esetében, akik a beszállítót sem fizetik ki, mondván, csődöt jelentettünk, majd (hasra csapás szerűen) a néhai Mekk Elek 2009 Kft helyett új céget alakítanak Mekk Elek 2010 Kft néven, a régi tagok teljes létszámát megtartva. Szerintem itt is valami ilyesmi játszódott le, hiszen azért nem mondhatjuk, hogy nem voltak meg a biztos anyagi alapjai az új Terminátor-film elkészítésének. Mondjuk lett amilyen lett, na és? Szóval hangsúlyozom: a T-filmek jogi háttere mindig is problémás volt, kezdve az első rész szerzői jogi pereinél, majd a 2. rész erős produceri jelenlétével és a 3. rész független film-mivoltával folytatva... De ez: ez csalás/sikkasztás/hűtlen kezelés, hupákolás, gazemberség, ami kell.