slickboy#41
Valahogy nem akarjuk megérteni egymást. Felhoztam a gyógyszeripart példának, hogy 20 év után lejár a kifejlesztő cég kizárólagos szabadalma és más is gyárthatja ugyanazt a molekulát. És nem fizet licencdíjat meg jogdíjat a kifejlesztő cégnek. Esetleg megveszi a gyártási technológiát ha akarja de az egyszeri költség. Ha nem akarja, akkor kitalál egy másmilyen előállítási utat. Slussz.
Handsúlyozom, ez nem az én esetleg kommunisztikus elképzelésem, hanem egy működő rendszer. Bármennyire hihetetlen azok a profitorientált gyógyszercégek és belemennek abba, hogy 20 év után más is gyárthassa ugyanazt a molekulát amit ők véres verejtékkel kísérleteztek ki és dollármilliárdokért vittek végig a klinikai kipróbálási szakaszokon. A te gondolatmeneted szerint örökre a kifejlesztő cégé kellene maradjon a kizárólagos gyártás joga. De valahogy ez ebben az iparágban mégsem alakult így. Minden cég kap 20 évet, hogy visszatermelje a termékével a kifejlesztésbe ölt pénzeket. Ha ez nem sikerül, akkor a szabadalom lejárta után elkezdik a versenytársak is gyártani, de ők adhatják olcsóbban mert nem kellett klinikai vizsgálatokra, fejlesztésre költeni. A te fogalmaid szerint ekkor mintegy ellopják az eredeti tulajdonostól a szellemi termékét és saját hasznukra fordítják. És ez mégis így van ebben a világban bármilyen hihetetlen és az originális gyártók elfogadják ezeket a szabályokat. Ekkor kezdődik az árverseny.
Nézzük meg egy szellemi alkotás esetét. Vegyük ugyanolyan nehéznek előállítani egy műalkotást, mint felfedezni és kifejleszteni egy jó hatóanyagot. Mondjuk olcsóbb megírni egy dalt, de ugyanolyan kétséges, hogy sikeres lesz-e, minthogy beválik-e egy új szer. Tehát vegyük egyenlőnek a befektetés mértékét. Ekkor a mostani jogi környezetben ez mindörökké a szerzőé az összes jog, más csak engedéllyel és fizetés után másolhatja, használhatja fel, nézheti, stb az adott művet. Érzed már mi a különbség? A sokak által pénzéhesnek és gátlástalannak tartott gyógyszeripari szereplők a szabadalmi jogok lejárta után önként úgymond bedobják a közösbe a szellemi terméküket és mégsem mennek tönkre, sőt jut pénzük fejlesztésre és meg is élnek, míg a művészek, alkotók még haláluk után is birtokolják a jogokat (jobban mondva a hozzátartozóik) és abból élnek többé kevésbé, de legalábbis nem rossz jövedelemkiegészítés. És ezek sírnak.
Mindenki tudja, hogy modellváltásra lenne szükség a szerzői meg szellemi jogok területén, mert megváltozott a világ, a régi formák már nem segítik a fejlődést. Én elmondtam a véleményem, hogy esetleg meg lehetne ezt a modellt vagy egy módosított változatát próbálni. Mégegyszer a 20 évet nem kőbevésve gondolom, mindenki helyettesítse be a számára, végtelennél jelentősen kisebb számot. És mégegyszer aláhúzom, hogy nem azt tartom megoldásnak, ha minden ingyenes lenne és aki feltalál valamit azt azonnal kötelezően bocsássa ingyen az emberiség rendelkezésére. Remélem most így már érthető voltam.