-
remark #269 "A politikus a nép képviselője. A nép akaratát képviseli. (Ideális esetben.)"
Te az elejétől kezdve ideákról meg elviekről beszélsz, azaz arról hogy mi van a tankönyvekben meg a wikipédián, én meg a gyakorlatról beszélek, azaz arról, hogy mi megy a való életben. Légy igazi tudós, ismerd meg a valóságot, ne csak azt, amit mások eléd tárnak. Azaz írd te a tankönyveket, és ne arról vitatkozzunk, hogy vajon jól értelmezted-e az eddigieket amiket olvastál.
"Egy politikusnak ideális esetben teljesítő kényszere van a nép felé."
A gyakorlatban semmi lehetőség a felelősségre vonásra, ezért a kényszer csak elviekben van jelen.
"Ezért a politikus a nép visszatükröződése. (Ez is csak minket minősít.)"
Minket minősít, de teljesen más okokból. Pl. azért minősít minket, mert még mindig elhisszük ezt a maszlagot amit írsz, hogy a politikus majd a mi érdekeinket képviseli... Autót se vennél úgy, hogy 4 évig nem reklamálhatsz, csak 4 év után, igaz? Akkor az őrült politikusok miért tehetnek meg szinte akármit, hogy aztán 4 év után az legyen a legnagyobb büntetés amit kaphatnak, hogy elveszítik a politikusi pozíciójukat... ami a gyakorlatban nem veszteség, mert a sikeresebbje - amelyik a legnagyobb kárt volt képes okozni az országnak = legnagyobb haszont a valódi megbízóinak - a 4. év után is annak a gazdasági érdekcsoportnak fog tovább dolgozni, akinek addig. És ez nem csak a politikusokra igaz, de mindenkire, akik különféle érdekcsoportokba tömörültek, mint pl. az orvosok, és a mi drága, sokat emlegetett tudósaink.
"Ez így nem igaz. A nép ad a politikusnak bizalmat, és ő is vonja meg azt."
Nem vonhatja meg. Egyik politikus sem vonható felelősségre.
"A király teljes hatalma tízmillió ember kezébe került, nem pedig eltűnt."
Ez tudományos módszerekkel nem bizonyítható. Azaz csak fikció.
A tény az, hogy te se, meg én se döntünk semmiben, soha a 4 év alatt. Ez tény. Ha nem döntesz soha semmiben, akkor nem is vagy hatással soha semmire.
"Ma nyíltan vandálkodhatsz az utcán, max. egy napra kaszliznak be, verheted a tanárokat büntetlenül."
Politikusokról volt szó. A miniszterelnököt nem köpködheted meg könnyebben, mint anno a királyokat.
Majd itt átugrottál egy lényeges részt. Mivel te evidenciának tartod, hogy a polgár kezében van a hatalom a választott képviselő által, ezért arról nem is akarsz beszélgetni, hogy a pártok vezetőinek van-e bármi hatalom a kezében. Pedig ez az érdekes téma, és ezzel kellene foglalkoznod, ha érdekel a háttérhatalom, hogy a pártok vezetőinek van-e bármi mozgásterük, azaz van-e bármi valós hatalmuk, mint anno a királyoknak volt. Én azt állítom, hogy nincs, mert a politikusok semmilyen valós erőforrás felett nem rendelkeznek, kizárólag az a feladatuk, hogy a társadalommal elfogadtassák a hatalom valódi birtokosainak terveit. Ezért még ha lenne is az embereknek bármilyen kontrolljuk a politikusok felett (ami nincs) akkor sem lenne semmilyen hatalom az emberek kezében, mert valós erőforrások felett nem rendelkeznek, valós erőforrásokkal kapcsolatos döntésekbe nem szólhatnak bele.
"A szerző előszeretettel emlegeti fel a francia foradalmat, ahol a nép annyi értelmiségit lefejeztetett, hogy nem maradt, aki az országot irányíthatta volna."
A francia forradalomról egy zárójeles rész van az írásban összesen, azzal is csak azt példázza, hogy ha a hatóságok az emberek mellé állnak, AKKOR kideríthető, hogy valójában kik irányítják és honnan az országot. Ezzel egy jó példa arra, hogy már régen se az irányított, akiről hitték, hogy irányít. Ellenben mondjuk a bárókkal és királyokkal, akiket nem kellett bemutatni az embereknek, és egy forradalom idején könnyen válhattak elsõ számú célponttá, ahogy ma a valódi irányítók nem válhatnak, még a hatóság közreműködésével sem, mert azok se tudják hogy ki irányítja az országot. (A francia forradalom időszakához képest kicsit fejlesztettek a dolgon...)
"Az emberiség 20-30 ezer éves. Az univerzum 13,6 milliárd éves. Az embriség egyszer törvényszerűen kipusztul, hiszen véges a létezésünk, a világmindenségpedig végtelen. Mivel az idő fogalmát maga az ember definiálta az esemnyek kategorizálására "amit az óra mér", nem tudunk a jövőbe utazni. Tehát az emberiség a kihalásának időpontjában hiába ismer mindent az univerzumról, nem fogja tudni a saját kihalásának időpontját. Vagyis ez egy olyan ismeret, amit nem szerezhet meg. Tehát a világot teljesen sohasem ismerhetjük meg. Ez a megismerés elméleti korlátja. Ez pedig egy titok, amit Isten nem árul el."
Felállítasz egy modellt, melyben az állításod igaz. Csak nem valami tudós fajta lennél?
Feltételezheted, hogy törvényszerűen kipusztulunk, és feltételezheted, hogy nem fogjuk tudni kihalásunk időpontját, de ebből bármit levezetni elég bátor dolog. Eleve olyasmiket definiálni bátor dolog, hogy "kipusztulás" meg "kihalás időpontja". Elõbbi egyáltalán nem tekinthető ténynek, utóbb meg eleve nincs is, így egy ilyen fogalmakból felállított modell (valóságkép) eleve hamis lesz, amiből hamis következtetéseken kívül mást nem lehet levonni.
"Feltételezem, hogy a szerző azt gondolja, amit leír, különben ellenőrizhetetlen lenne az, amit gondol, ha nem azt írja le. Ő leírta azt a szót, hogy titok, ennek a titok nevű szónak van definíciója, a magyar nyevben ezt e szerint használjuk. Ha a szó szegényes a gondolatainak kifejezésére, tükrözésére, keressen más szót, vagy definiáljon új szót, és adjon neki tetszőlegesen bonyolult értelmet."
Megint a tudós elme korlátai. Nem csak azt a szót írta le, hanem még vagy 20 másik bekezdést is. Ez a titok szó szövegkörnyezete. Minden egyes szót a szövegkörnyezetnek megfelelően értelmezünk. Ez az emberi kommunikáció. Ahogy írtam, a kommunikáció nem matematika, valamint figyelembe kell venni azt, hogy a leírtak sokszor nem egyeznek meg magával a gondolattal (ahogy a tudományos modell sokszor nem egyezik meg a valósággal - a probléma jól ismert, így gondolom nem kell bemutatnom ennek a problémának a kommunikációra vonatkozó részeit sem).
"De mivel Isten tudatosan teremtette meg a világot, és a világ olyan, hogy nem tudjuk teljesen megismerni..."
Utóbbi egy feltételezés (lásd feljebb), így az egészből nem következik semmi.
"Leírja, hogy Istennek nincsenek titkai, és nem magyarázza meg. Akkor azt szó szerint lehet érteni. Te mit látsz bele ebbe a sorba?"
Azt, hogy a világ megismerhető, és az egyetlen aki titkolózik, az az ember maga, nem Isten. Az ember rejti el a másik elől a dolgokat. De mivel az ember is ember, így az ember maga is elrejt dolgokat saját maga elől. Azaz sokszor hiába van ott a válasz egy kérdésre az ember orra előtt, a válasz "nem megy át", és az ember nem lesz okosabb. Van amikor ez a fajta saját magunk elől való "titkolózás" ez teljesen tudatos (azaz hazudozás lesz). Az ember gyakran mond olyanokat, hogy "ebbe ezen a szinten talán jobb nem belegondolni" (és most egy megtörtént párbeszédből idézek). Szóval az embernek mint egyénnek vannak nyilvánvaló korlátai, de az embernek mint fajnak nincsenek "nyilvánvaló" korlátai. Sőt, az egyén is az esetek legnagyobb részében többre képes mint amit elér, és közben kifogásként szapulja a körülményeket, vagy épp Istent szidja, és olyasmivel vádolja ami nincs is. Nincs titok. Olyan van, hogy nem jött még el az ideje, avagy - a példámra visszatérve - először fel kell gyalogolni a dombra, és csak utána láthatod meg, hogy mi van a domb túloldalán. De Isten nem akadályoz meg abban, hogy felmenj a dombra, maximum egy másik ember, aki már volt a dombtetőn, és látta a "jövőt" (a másik ember számára ez még csak jövő), és ezt az információt felhasználja arra, hogy manipulálja a dombtetőn még nem járt embereket... Ezt elképzelheted úgy, mint mikor valaki bennfentes információ birtokában tőzsdézik.
Egy dolog biztos: az ember mint egyén (aki erről az egész szóban forgó dologról elmélkedik) nem Isten, ezért ez az ember nem tudja azt, amit Isten tud. De tudni akarja. Akarja, de nem kapja meg oly módon azt amit akar, ahogy ő gondolja, azaz ahogy az lenni szokott: most, és azonnal, és mindent egyszerre. És ennek a problémájának úgy ad hangot, hogy Istennek titkai vannak. Nem, nincsenek, csak épp az az Isten koncepció, amire én hivatkozok, és az az Univerzum amit én látok, az feltételezi azt, hogy ha az ember akar valamit, akkor azt maga valósítja meg. Segíts magadon, Isten is megsegít. Avagy: járd be a tudáshoz vezető utat, és akkor tiéd lesz az amire vágysz. Olyan opció nincs, hogy feltelefonálok Istenhez, és letöltöm a tudását most gyorsan íziben.
"Jön a mérnök, fogja a fizia egyszerű, álatlános törvnyeit, és ezeket szépen elbonyolítja, egy adott célra felhasználja, levezeti a saját képletét, a fizika egyszerű törvényeivel bonyolult szerkezeteket, gépeket, épületeket tervez, és az, hogy ezek megbízható pontossággal működnek, illetve nem dőlnek össze, bizonyítja azt, hogy a fizikának mindenütt igaza van. Ezt csinálja a tudós és a mérnök.
A bölcs hiába talál ételmet, ha a végeredméyne hibás. Szarból nem lehet várat építeni! Hibás következtetésre jut, bár igazad van, a bölcsészek mindig számukra szép, tetszetős végeredményeket kreálnak. De ez nem felel meg a valóságnak."
Se az nem magától értetődő, hogy a tudós megközelítése helyes eredményre vezet, se az nem, hogy a bölcselkedőé helytelenre. Most pl. megint összekevered az életet az ember által alkotott gépekkel. "Az Isten által alkotott" élet nem egyenlő az ember által alkotott géppel. Amiről még megfeledkezel, az maga a konkrét példa, aminek kapcsán én kijelentettem, amit kijelentettem. Azaz nem keresed az egészben az értelmet, hanem a részek létjogosult kérdőjelezed meg. Én annak kapcsán írtam amit írtam, hogy te a prekoncepcióidból indulsz ki ahelyett, hogy nyitott lennél azzal az élethelyzettel kapcsolatban, ahová az élet sodort. A blogbejegyzést e szerint kellett volna értelmezni, és nem tudós fejjel. Nem valamelyik ember alkotta játékszerről beszélgettünk, melynek formalizáltsága közel 100%-os, hanem az életről, aminek a formalizáltsága... vajon mekkora is? Fogalmunk sincs, de ha az alapján próbálom megítélni, hogy megnézem mennyire működik a dolog, akkor azt kell mondjam, hogy a formalizáltsági szint alacsony. (Csúnyábban szólva: szart se értünk az egészből.)
"Úgy nem lehet, hogy a szavakat nem úgy használja, mint ahogy az a magyar nyelvben elfogadott. A szavaknak megadott jelentése van, és azokat a szerint lehet értelmezni."
Nyugodtan fogadd el tényként, hogy az emberi kommunikáció hogy úgy mondjam nem tökéletes, (matematikai értelemben) nem kellően egzakt, és ezt a nap 24 órájának minden percében felhasználják a hozzáértők, hogy a sok kommunikációs pontatlanság (csúsztatás, ferdítés, majd később hazugság) az ő érdekeiket szolgálja. Ez az élet, ez a világ, ebből kell kiindulni.
Na most ha ebből indulsz ki, akkor mikor valakinek a BLOGbejegyzését olvasod, akkor valószínűleg legalább megpróbálod elképzelni, hogy a másik mire is akar kilyukadni, és nem úgy tekintesz az irományra, mint mondjuk egy ügyvéd által megfogalmazott szerződésre, ahol valóban minden szónak előre definiált konkrét jelentése van (vagy nincs, mert ugye ezzel is játszanak... hehe, a világ már csak ilyen). Főleg, miután felfogod, hogy a téma része az is, hogy miként játszanak velünk a szavak újradefiniálásának módszerével. Mert ez zajlik a világban, és a valóság megismerésének egyetlen módja az, hogy magunk próbáljuk megfejteni, hogy milyen valóságelem húzódik meg a szimbólumok (pl. szavak, vagy épp a pénz) mögött.
"De ha társadalomkritiát ír, akkor Isten az Isten, főleg, ha nem magyarázza meg, hogy mit gondol, mikor leírja, hogy Isten."
Isten mióta egzakt fogalom? Ezért így is kell kezelni. Miért nem inkább azt kérdezted, ha már ebbe a szóba kapaszkodtál bele, hogy melyik Isten? Egyébként a kommunizmus se egzakt fogalom, a demokrácia se egzakt fogalom stb. stb. Mindig azt kell nézni, hogy ki használja és mire használja. Te hivatkozhatsz arra, hogy a minden szónak van általánosan elfogadott értelme, de ha te mindent így szó szerint értelmezel akkor téged nagyon könnyű átverni. És át is vernek. A fiatal gyerekeken kívül senki se hiszi azt, hogy a szavaknak és mondatoknak fix jelentése van...
Vagy nézzük másképp a kérdést: te magad is rájöttél hogy miként kell értelmezni azt a mondatot hogy "Istennek nincsenek titkai", csak előbb még hosszasan fejtegetted azt a prekoncepciódat, ami hited (értelmezésed) alapját képezi. Hited része, hogy ha valaki valamit mond, mint pl. hogy a hatalom a nép kezében van, akkor ez azt jelenti, amit a te prekoncepcióid diktálnak (ellenben ugye azzal, amit a szerző gondolt). Attól ez az egész kérdés ugye teljesen független, hogy hányan élnek hozzád hasonló prekoncepcióval (sok millió légy nem tévedhet esete).
Végeredményben a lényeg mégis az, hogy a végen rájöttél, hogy mire gondolt az író, így a kérdésem az, hogy mikor valamit olvasol, és annak többféle értelmet tudsz adni, akkor miért nem azt az értelmet adod neki automatikusan, ami a helyes értelem? (Miért nem abból indulsz ki, hogy a szerző se hülye?) Ez egy blogbejegyzés volt, és nem a Science-ben közzétett társadalomkritika. Ergo értelmezés nélkül érthetetlen. Ahogy a világ is érthetetlen értelmezés nélkül, de tovább megyek: a wikipédia se mutatja be hogy milyen a világ, hacsak nem állsz neki értelmezni az ott találhatókat, majd tovább megyek még egy lépéssel: a tudományos publikációkat is értelmezni KELL, mert nem mindig egyértelmű, hogy a szerző által levont következtetés helyes (ez utóbbi gondolom természetes számodra). Tehát még amire ezren is mondják, hogy teljesen egzakt, kételkedni és gondolkodni még ott is kell!
"Viszont a komoly társadalmi kritika ne legyen ponyvaregény, mert még komolyan is veszik."
Én erről azt gondolom, hogy aki úgy áll neki az olvasásának, hogy meg akarja érteni hogy mit gondolt a szerző, akkor az meg is érti.