-
djhambi #268 " Eddig még azt mondtad, hogy a nép kezében van, amiből következik, hogy a politikus csak egy szolga, így eleve nem hasonlítható a királyhoz. Egy szolgát jogosnak tűnhet bármikor szemen köpni, és ez nem a nagy szabadságunkból következik, hanem abból, hogy a politikus csak egy csicska. És az emberek így is gondolnak rájuk. A királynak viszont hatalma van, ezért nem kellett a királyoknak annyit "bujkálniuk", mert nem volt olyan egyértelmű a gondolat, hogy jogos a királyt szemen köpni."
Kiforgatod, szerintem. Azért, mert a politikus maga is szavazópolgár, így nem lehet szolgább a népnél. A politikus a nép képviselője. A nép akaratát képviseli. (Ideális esetben.) Egy politikusnak ideális esetben teljesítő kényszere van a nép felé. Ezért a politikus a nép visszatükröződése. (Ez is csak minket minősít.)
"Tehát neked nincs hatalom a kezedben.
Akit megválasztasz, annak nincs hatalom a kezében."
Ez így nem igaz. A nép ad a politikusnak bizalmat, és ő is vonja meg azt. A király teljes hatalma tízmillió ember kezébe került, nem pedig eltűnt. Lehet emiatt egy kiragadott ember úgy érzi, hogy nincs hatalma az események fölött, de ha több lenne, akkor már ő lenne a király, és a többieknek lennének a szolgák.
"A demokráciában nagyobb az ember szabadsága, így jobban vissza tud élni vele."
Ez szerinted megint egy axióma, amit nem is kell alátámasztani. Szerintem meg nem nagyobb a hatalommal szembeni szabadsága - mert ugye ez a téma. Semmivel se tehetsz ma többet a pl. politikusok ellen mint a nemesek ellen tehettél. Sőt, szerintem kevesebbet."
Régen ha rápillantottál egy báró feleségére, minimum dutyiba dugtak örökre, agy felakasztottak. Ma nyíltan vandálkodhatsz az utcán, max. egy napra kaszliznak be, verheted a tanárokat büntetlenül. Azt hittem, evidens, hogy nagyobb szabadsággal több lehetőség, ergo kitágított emberi működés létezik. Ez igaz a politikára is. A választópolgár, ha kiábrándul egy politikusból, legközeleb nem rá szavaz. Ha mindenki kiábrándul a politikusból, akkor megváltoztathatja a világ állását. A nemest nem lehetett megválasztani.
"Mi bizonyítja ebből azt, hogy népnek több hatalma van a politikus felett? Hogy lincselheti a cigányokat?"
A szerző előszeretettel emlegeti fel a francia foradalmat, ahol a nép annyi értelmiségit lefejeztetett, hogy nem maradt, aki az országot irányíthatta volna. Elég nagy szabadság...
""Átfogalmazom a kérdésemet: Isten miért úgy teremtette meg az embert, hogy sohase ismerje meg teljesen a világot?"
Ez megint csak a te feltételezésed, hogy nem ismerheti meg teljesen a világot."
Ezt hittem, triviális. Az emberiség 20-30 ezer éves. Az univerzum 13,6 milliárd éves. Az embriség egyszer törvényszerűen kipusztul, hiszen véges a létezésünk, a világmindenségpedig végtelen. Mivel az idő fogalmát maga az ember definiálta az esemnyek kategorizálására "amit az óra mér", nem tudunk a jövőbe utazni. Tehát az emberiség a kihalásának időpontjában hiába ismer mindent az univerzumról, nem fogja tudni a saját kihalásának időpontját. Vagyis ez egy olyan ismeret, amit nem szerezhet meg. Tehát a világot teljesen sohasem ismerhetjük meg. Ez a megismerés elméleti korlátja. Ez pedig egy titok, amit Isten nem árul el.
"Nem az a lényeg, hogy mi a titok szó definíciója a wikipédia szerint. Az a lényeg, hogy a szerző miről beszél."
Feltételezem, hogy a szerző azt gondolja, amit leír, különben ellenőrizhetetlen lenne az, amit gondol, ha nem azt írja le. Ő leírta azt a szót, hogy titok, ennek a titok nevű szónak van definíciója, a magyar nyevben ezt e szerint használjuk. Ha a szó szegényes a gondolatainak kifejezésére, tükrözésére, keressen más szót, vagy definiáljon új szót, és adjon neki tetszőlegesen bonyolult értelmet.
"Csak azért mert valamit nem tudsz, attól az nem lesz titok."
Ebben egyetértünk. De mivel Isten tudatosan teremtette meg a világot, és a világ olyan, hogy nem tudjuk teljesen megismerni, ebből a két dologól következik, Isten tudaosságából és a teljes megismerhetőség hiányából, hogy az titok. Ahogy a rendőr tudatosan gátol meg a papír elolvasásában.
"szerintem te nem jól érted hogy a szerző miről beszél akkor, mikor azt írja hogy az Istennek nincsenek titkai"
Leírja, hogy Istennek nincsenek titkai, és nem magyarázza meg. Akkor azt szó szerint lehet érteni. Te mit látsz bele ebbe a sorba?
"A tudós: Szét tudja szedni az építőelemeket úgy, hogy bebizonyítsa, hogy az így kapott részek értelmetlenek, azaz az építőelemek is értelmetlenek.
A bölcs: Össze tudja rakni az építőelemeket úgy, hogy az egész aztán értelmet nyerjen, azaz így az építőelemek is értelmet nyernek."
A tudós egy oda-vissza játékot játszik. A tudós egyedi kísérletek alapján tövényszerűségeket von le, melyeket általánosít, de mindig megőrzi az általánosítás a világot, bár az áltlánosítás törvényszerűen intuitív, mégis falszifikálhatónak kell lennie, mert logikailag nem tudhatjuk, hogy a Pegazus galaxisban sem léteznek mágneses monopólusok például. De a mégis, akkor az adott általánosított törvényt ki lehet egészíteni. Jön a mérnök, fogja a fizia egyszerű, álatlános törvnyeit, és ezeket szépen elbonyolítja, egy adott célra felhasználja, levezeti a saját képletét, a fizika egyszerű törvényeivel bonyolult szerkezeteket, gépeket, épületeket tervez, és az, hogy ezek megbízható pontossággal működnek, illetve nem dőlnek össze, bizonyítja azt, hogy a fizikának mindenütt igaza van. Ezt csinálja a tudós és a mérnök.
A bölcs hiába talál ételmet, ha a végeredméyne hibás. Szarból nem lehet várat építeni! Hibás következtetésre jut, bár igazad van, a bölcsészek mindig számukra szép, tetszetős végeredményeket kreálnak. De ez nem felel meg a valóságnak.
Például egyszer kikövetkeztették a bölcs vallási gondolkodók, hogy Isten úgysem engedné a tiszta gyermekek halálát, ezért gyermekekkel indítottak keresztes hadjáratot. Az építőelem a Bilia, ami hibás, mert nem fizika, a hibás ötlet a hadjárat, a cáfolat a több tízezer halott gyermek. A bölcs kitalálja, hogy milyen szép, hogy a Föld, a lapos korong négy bika hátán tartózkodk. Tetszetős eredmény, mert kihozta azt, amit szerinte kellett, megerősítette a Bibliában megfogalmazottakat ahelyett, hogy a világot próbálta volna megismerni. Szegny Brunot meg az inkvizíció megégette. Az mutatja, hogy a bölcsek létjogosultságot vesztettek, hogy még egymásnak is ellentmondanak, a tudósok munkája pedig egységes.
"Pontosan ez a szövegértelmezés problematikája. Ha szöveget értelmezünk, akkor megpróbáljuk kitalálni, hogy a másik mire gondolhatott, mindezt abból próbáljuk megállapítani, hogy milyen szavakat vetett papírra. Mert abban gondolom egyetértünk, hogy a gondolatot nem lehet száz százalékosan formalizálni"
Úgy nem lehet, hogy a szavakat nem úgy használja, mint ahogy az a magyar nyelvben elfogadott. A szavaknak megadott jelentése van, és azokat a szerint lehet értelmezni. Művészeti alkotásoknl ez nem így van, az tudatos asszociációkra is épít. De ha társadalomkritiát ír, akkor Isten az Isten, főleg, ha nem magyarázza meg, hogy mit gondol, mikor leírja, hogy Isten. Ennyi erővel azt is jelentheti, hogy Istennek nincsenek titkai, hogy a rózsaszín farkú playboymaca mindig széttárja a lábát. Ha nem képes egyértelműen fogalmazni... Nekem sem sikerül mindig, de törekedek rá.
Művészeteknél én sem értelmezek szó szerint, mert tudom, hogy az nem az a műfaj, sőt, a verseimben szándékosan többértelmű kifejezéseket használok, mert tartalmi többlete van. Pl. "A Mein Kampf a te Sorstalanságod." Viszont a komoly társadalmi kritika ne legyen ponyvaregény, mert még komolyan is veszik.