#5
Nekem az tetszett, hogy a szept 11. utáni vizsgálat hasonló következtetésre jutott és a szervezetek közötti információ áramlás hiányosságait jelölte meg mint fontos tényezőt, amellett hogy bizonyos szolgálatok számára elég konkrét információk is rendelkezésre álltak az akkor még készülő támadásokról, és az elkövetőkről. Azonban a szervezetek, így sem együtt, de ami dúrvább, külön külön sem tettek gyakorlatilag semmit az események megakadályozására.
Ilyen esetben mondjuk Japánban a szervezetek vezetőitől lefelé olyan osztályvezető szintig mindenki nyilvános harakirit követett volna el, de legalább is erős ráutaló magatartást mutatott volna, amellett, hogy az önkéntes és sűrű bocsánatkérések közötti lemondás természetesen a minimum.
Nos azt nem tudom, hogy a titkos szolgálatokon belül milyen lemondások, bukások, átszervezések voltak, mert ezek annyira nem nyilvánosak, de hogy egyetlen nagy amerikai titkosszolgálat vezetőjének sem kellett lemondania a nemzetüket ért egyik legnagyobb támadás után, az olyan ... érdekes.
#5