A magam részéről Cliff Wedge és Johnny M5 hívta fel a figyelmemet erre az új stílusra.
Néhány kedvenc név az elmúlt 10-15-20 évből: Elen Cora, Plazma, T-M Joy, Discobonus, Retronic Voice, Nikita Fomin, Estimado, Gürcan Erdem, D. White, Vanello, Baccara, Mode One, Siberian Heat, Peter Aresti, Peter Wilson, Vyck Vyo, Synthgo.... stb. lehetne folytatni a sort.
Én annyit tennék hozzá, hogy kik voltak azok a közelmúltban, akik tudták hozni a nyolcvanas színvonalat, sőt felül is múlták azt.
Az első helyen említeném Ryan Paris-t, aki szerintem sokkal jobb zenéket csinált - pl. Parisian Girl - mint ami valaha volt tőle a nyolcvanas években. Messze felülmúlta a Dolce Vita-t.
Ken Laszlo - Dancing Together szintén ilyen számomra, nem ér fel egy Hey Hey Guy-jal, de nagyon ott van.
Robert Camero - Welcome Back szintén jobb, mint amit valaha énekelt a nyolcvanas években.
