-
retrotime1990 #30273 Ügyes,jól összeszedett,bár azért én két apró dologban kiegészíteném,vitatkoznék a leírtakkal.
Egyrészt ez a zenei bevezetőre beszélés,ez nem igazán a rádiós műfaj sajátossága,ez amerikában terjedt el a hetvenes-nyolcvanas években a discosok között,hazánkban talán Keresztes Tibi volt ennek az első mestere,onnan vették át a kinti rádiók,és hazánkban is elsősorban azért lett bevett gyakorlat,mert az első kereskedelmi rádióknál amikor a nyugati rádiók hasonló adásait akarták lemásolni ezt is átvették,mintegy etalonként.Nem véletlen,hogy akik ezt először alkalmazták vagy nyugaton nőttek fel,vagy a nyugati kereskedelmi csatornákat hallgatták rendszeresen,onnan vették a mintát.Egyébként a szerepe mind a discokban mind a rádiókban a műsorszerkezet feszesebbé tétele,ebbe valóban nem fért bele semmiféle mellébeszélés,történetmesélés,vagy hosszas életrajz,nem is ez volt a szerepe,csak az hogy töltse azt az űrt,ami a két zeneszám énekbetétes része között óhatatlanul adódik.Nem véletlen,hogy főleg slágerlistáknál alkalmazzák,napi műsorban ritkán találkozni ezzel,meg igazad van Béla,ennek művelése alapos felkészültséget,gyakorlást feltételez, a következő zene ismerte nélkül ez nagyon keveseknek menne,bár a régi discos vizsgák kedvelt eleme volt,hogy az kinek mennyire megy.Ügyes,előrelátó discosok,ha rövid volt a bevezető zene már jó előre készülve meghosszabbitották azt,ugy hogy a bemutatkozó kazikra a felvett zene bevezetőjét többször egymás után összejátszotta,ügyes beszéddel ez sokszor nem is tűnt fel.
Közszolgálati adóknál ritkán alkalmazták,ez a feszes szerkezet főleg a kereskedelmi csatornáéknál volt követelmény,és manapság ahogy írod,amikor gép mondja meg hogy mennyit beszélhetsz és mikor, szinte nincs is sok értelme.Szóval ezt nem kérném számon minden prezentertől.
A másik,ez,amit többen is nehezményeztek az üres fecsegés kérdése.Nos valóban vannak olyan műsortipusok,amelyek ezt igénylik,erre épülnek,gondoljunk csak a néhány évtizede divatba jött reggeli ébresztőműsorokra,amit a Boros-Bochkor duó kezdett,és aztán átvett szinte kötelezően az összes kereskedelmi adó.(tévékben nemkülönben).Itt a zenének nagyjábol hasonló a szerepe,mint amit a Béla a riportműsorokról irt példának,átkötő szerep két duma,beszélgetés között.Na itt aztán ritkán találkozhatunk lírai dalokkal,szinte követelmény a gyors,ütemes zene,és a sok beszéd.De ezek kéremszépen nem zenei műsorok,nem azért vannak kitalálva.Tehát,akiket a zene köt a rádióhoz,az ne ezeket hallgassa,mert többet meg fog tudni a műsorvezetők nemi életéről talán,mint arról,hogy éppen kinek a dala szólt két duma között.
A harmadik típus amit irtál Béla az a bemutató műsor.Ez tipikusan közszolgálati adók műfaja volt,kereskedelmi adóknál ma már nincs szerepe,nem kis részben a magánkiadók talán néha nehezen érthető elvárásai miatt is.Nem tudom,szerintem ilyennel ma már nem nagyon találkozom,lehet már nincs is sehol.
Talán ennyi kiegészítést,észrevételt tettem volna a saját szempontjaim alapján,de egyébként a leirtak túlnyomó többségével egyetértek.
Most már csak azt kéne kitalálni hogy ez a Poptarisznyás műsor most mi is akar lenni?Mert ha zenebemutató műsor,akkor mint a lemezbemutató beszéljen a zenéről,érdekes háttérinformáciokrol, zenei pletykákról,stb.,de ne az aktuális piaci árakról,vagy arról,hogy milyen finom lángost evett a műsorvezető előző este.
Ha meg inkább a pletykás irányba akar elmenni azt is lehet,csináljon esti talk showt-t,bár ez egyedül ritkán megy,mert magában ki szeret beszélgetni de mindig lehet valami vendéget hívni.Akkor viszont a zene csak átkötés, vagy aláfestés,tehát nem muszáj a zenerajongóknak hallgatni.
Szóval érdekes ez,amióta ez témába került és én is belehallgattam ezekbe a műsorokba sokat gondolkodtam rajta kinek is van igaza.Nem tudom,így nem is tennék igazságot.Csak el kéne dönteni,hogy ez music story vagy music and story,ahogy azt már előzőleg leírtuk.
Egyébként gratulálok,bár kicsit megfeküdte a gyomrom ez a sok szöveg reggelre.Ha beszélni is így tudsz,mint írni...