-
#30271
Ok,bár igazábol ez rossz szó,nem lesz itt semmi sztori,inkább csak azok a gondolatok kavarogtak a fejemben,amikor olvastam a kis szájkaratét,hogy egyáltalán miért kerekedhet vita abból,hogy kell-e beszélni vagy sem,és ha igen akkor mikor és mennyit.Mert ugy vettem észre,ahogy irtam,igazábol az eltérő nézőpont abbol fakad,hogy mindenki más szemszögből,előélettel kezeli ,itéli meg ezt a kérdést,és mindenkinek igaza van bármilyen furcsa ezt konkluzionak kijelenteni.Szóval akkor egy igazi Béla általi Music Story:
Azok akik discos szemmel közelitenek ehhez a kérdéshez érthető ha azt szeretnék,ha az átvezető szöveg minél kevesebb lenne,hiszen a discokban egy lemezbbemutatónak nem feladata részletes infokat közölni a dalról, a közönséget ez nem érdekli,nincs szerepe a műsorban,ott inkább az egymást követő dalok ritmikai egyezésére,a közönség pillanatnyi hangulatváltozásaira kell figyelni,és az átkötöszöveg szinte semmi másra nem való,minthogy hangulatba hozza a közönséget,elfedje a gyakran előfordulo kisebb ritmikai vagy dallambeli hibákat,inkompatibilitásokat.Ezeket ismeri mindenki a különbözö discos settekben,de sok netrádió is ezzel operál,hogy a presenter csak fél vagy negyedoránként vagy csak a sett elején és végén szólal meg,közben pedig igazábol sok szerepe a dumának nincs.Persze tudjuk,hogy fontos szabály,hogy 4-5 gyors zene után illik egy lassabb tempojut is berakni(de ezt hiába probáltam erőltetni az adásokban),mert különben a táncikáló közönség hamarabb kifárad és akkor nehezebb fenntartani az energiákat több órán át.(meg a szerelmesekre is kell néha gondolni).Tehát Roland érvelése,hogy ő csak apro infomorzsákra kiváncsi,teljesen érthető,ő ehhez szocializálódott,háttérrádiózik mondhatnánk.Ilyen tipusú zenei műsorként készitettük pl.anno az éjszakai koktélt,ott kifejezetten a zenefolyam készitése volt az alapvető cél,csak nagyon kevés átkötö szöveggel,szinte csak szignálokkal operáltunk,ha két egymást követő dal ritmikailag nem volt keverhető egymásra.
Egy teljesen más szempont volt az un.bemutató műsorok szerkesztése,konfolása.Ilyen volt javarészt a kivánság műsor kivételével az összes klasszikus Komjáthy műsor,de a B.Tóth Poptarisznyája is igy épült fel.Ezekben nem azért volt a zenékre rábeszélve,hogy ne tudja a magnós felvenni(ez csak a kilencvenes évek közepétől lett szempont a nemzetközi kiadok egyre nagyobb beleszólásával a rádios műsorszerkezetbe(ez ujabb mesét indithatna el most bennem,de azt most nem kezdem el),hanem az,hogy a cél a zenék megismertetése a hallgatókkal,illetve az hogy ez egyedi dalok vagy előadók élettörténetét, a felvétel kiválasztásának szempontjait, esetleges érdekességeket a dallal,előadóval kapcsolatban megosszanak a hallgatókkal.A klasszikus rádiózásban, igazi nagy prezentereknek mindig azok számitottak,akik ezt olyan szinten tudták művelni,hogy azt az infiormáciot amit el akartak juttatni a hallgatókhoz azt bele tudták zsufolni abba a zenei részbe,ami az előző szám vége és a következő szám énekbetétje közötti zenei rész(ezt neveztük vempnek)közt telt el.Ez nem egyszerű,sokat kellett hozzá gyakorolni és igy is volt akiknek ez egy idő után a kisujjukban volt(Bochkor,Kajárik,Klamancsek pl.) és volt akiknek ez valamiért sajnos sosem sikerült(Rókusfalvy).Sajnos manapság a honi rádiózásban ezt a régi szinte aranyszabálynak ható elvet,hogy az énekbe nem beszélünk bele alig tartja be már valaki.:((Lassan ez is a mult része.
Persze könnyű,ha felvételről játszák össze az adást(erre tettem fel nemrég példát egy Danubius slágerlistára a nyers szöveg és az abból készült műsor felrakásával,aki akarja figyelje csak meg hogy van kimérve a szöveg és átusztatva a zene),de élő műsorban ez nem olyan egyszerű.A Magyar Rádió összes studiójában volt egy olyan digitális óra,.amelyen mint egy stopperen lehetett időt állitani akár előre akár visszafele számolva a másodperceket,ezt,ha ismerte a prezenter a következő dal vempjét elinditva fejben gyorsan ki tudta magában számolni,ismerve a mondanivalója várható hosszát,hogy a dal melyik részén kell elkezdenie vagy befejeznie a dumát,hogy pont az énekre hagyja abba.Ezt csak gyakorlással lehet elérni illetve(ami ma sajna ritka)ismerni kell legalább azt a dalt ami következik.Nagy bánatom,hogy akármelyik poptaris studioban is jártam sem a régiben sem a mostaniba ilyen szerkezet nincs,néha még a fali ora sem működik,igy ha a prezenter a dalt is akkor hallja először,nem igazán várható el,hogy ezt az ősi szabályt alkalmazhassa.Azért ha megfigyeltétek a Kiss Gyuri ebben rutinosabb,ő már megtanulta ezt a szabályt,és hatékonyan alkalmazza is.Sajnos amikor én vendégeskedtem,vagy bárki akkor nem mi inditjuk a zenét,hanem a Gyuri vagy az Attila,és mivel ezt nem tudjuk befolyásolni,hogy éppen ehhez mikor van kedvük,nagyon nagyon ritka hogy pont akkor fejezem be a dumát,ahogy azt megtanultam.Persze néha sikerül,szinte minden ilyen alkalommal pl. a Gyuri mindig hatalmasakat örömködött,hogy megint milyen jók voltunk:)).
Ebben a szemléletben az összekötöszövegnek igenis van létjogosultsága, szinte kötelező vagy az elején vagy a végén,de az ilyen egyéb történetmesélés nem megengedhető,felboritja a zenefolyam ritmikáját,dallamvezetését,zavarhatja a hallgatót is.Ugy gondolom Laci pont egy ilyen szabálytalanságba futhatott bele,amit emlitett hogy héttérzene nélküli sima telefonbeszélgetést kellett hallgatnia,valószinűleg pont azért mert még el sem merték inditani a zenét,nem tudva,hogy aki beszél mikor akarja már abbahagyni a dumáját.És igen ez nagyon zavaro lehet annak,aki csak a zenére akar figyelni.Tehát ebben Lacinak is igaza van,de az az ottani prezenterek hiába,ha nem figyelnek ezekre a szabályokra.
És a harmadik lehetőség a dumára,amikor nem a zenéről,hanem történetekről beszélgetnek a hallgatokkal vagy a vendégek egymással,ezek azonban régen is és ma is már nem a zenei műsorok tipikus példái,hanem az un.talk show-ok,riportműsorok szerkezete,ahol nagyon ritkán adnak le komplett zenei felvételeket,inkább háttérzenék,aláfestő zenékkel operálnak, ha mégis lemegy valamely popzenei felvétel,akkor abbol csak egy-két perces részletek hangzanak el,gyakorlatilag addig,amig a riporter átvált gondolatban egyik témárol,riportól a másikra.Klasszikus példa volt erre a Táskarádio,vagy az Ötödik ebesség,Reggeli csucs.Itt aztán lehet tényleg bármiről korlátlanul beszélni,de ez nem zenei műsor,legalábbis klasszikus értelemben soha nem neveztük mi annak.
Hogy mégis mivel segithették a prezenterek dolgát a kiadók,szerkesztők.Nagyon egyszerűen.Mi még pl.papiralapu lektorokat vezettünk,ahol a dalok mellett ezeket a vempeket,,és átkötéshez szükséges adatokat feltüntettük,később megjelentek az un.radios hit Discek,ahol aztán,tipikusan a rádiok számára ezek az alapadatok mind fel voltak tüntetve,tehát egy tapasztalt rádios akár a dal előzetes ismerete nélkül is megtervezhette,hogy melyik dalnak kell az elejére melyiknek a végére beszélni,és mennyit,illetve hogy a zene lezár(C) vagy uszik(F).Ahogy Retrokollega irta,ezeket az alapadatokat később a zeneszerkesztő komputerekbe is be kellett programozni,hiszen a műsorfolyam összeállitásakor a gép ezt figyelembe vette(azt is megjelölve a prezenterlistán,hogy mikor szólalhat egyáltalán meg a műsorvezető,és mennyit beszélhet.Na szerintem egyébként ekkor halt meg a klasszikus rádió,amikor a gép mondta meg hogy minek kell jönnie,és hogy mikor mennyit beszélhetünk.Azóta én a nevesebb rádióknál mikrofon előtt ülőket csak sima gépnek tekintem,kevésbé rádiósnak,és sokkal jobban megbecsülöm azokat az adókat,ahol még a régi ma már elavultnak tartott technikákat alkalmazzák,tehát még van fizikai cd és van fizikai ember aki ezt berakja.
Bár anno amikor a selektor elindult a kilencvenes évek elején Szever Pali barátommal aki akkor a Radio Bridge programigazgatója volt készitettek egy interjut a MAHASZ szaklapjában,és az élelmes riporteri kérdés arra vonatkozott,hogy Pali szerint miért alkalmazzák a rádiotulajdonosok a compjutert a frissebb és alkalmazkodóképesebb,rugalmasabb humán dolgozok ellenében.A válasz frappáns volt és egyszerű: Mert a gép után nem kell TB-t fizetni!
Talán nincs igaza?
Tehát ezzel rövid történettel csak azt akartam bemutatni mennyire szabályok közé szoritható ez a beszéd dolog,amennyiben tudjuk és alkalmazzuk is azokat az elveket amelyet a műsorunk jellege megkíván.A gond akkor jön,és onnantol zavaró,ha ezeket valaki keveri,mert abból mindig egy kissé zavaró katyvasz lesz.És ugye erre is látjuk most sokszor a példákat.
![]()
Utoljára szerkesztette: cucurbia, 2019.09.01. 22:11:06
