Camp Leaders-szel kapcsolatos tapasztalatok, tanácsok, észrevételek
-
#42
Nekünk ilyet nem írtak, de néha azért így volt. De ez persze társaságfüggő is, nálunk az assistant cookok besegítettek néha azzal, hogy azokat a tányérokat, amiket ki kellett rakni az asztalokra és már volt bennük valami, amit ők tettek bele, azokat kivitték és kirakták. Aztán később tudtam meg, hogy ez eleve is az ő feladatuk volt. Viszont az ismerősöm, aki meg ugyanabban a táborban volt, csak ő meg a lánytáborban, az ő cookjaik meg nem csinálták ezt meg. Szóval ez is a szerencsén múlik.
A legrosszabb élmény számomra a napi 10-12 óra munka volt, egyértelműen. Meg az is, bár ez valószínűleg ebben a táborban volt csak így (New Yorkban ezt már nem tapasztaltuk), hogy senki nem volt velünk barátságos a staffból, csak néhány gyerekkel tudtunk "összehaverkodni". Én pl. a szabadidőm nagy részét azzal töltöttem, hogy pingpongoztam a kissrácokkal, mert a staff-tagokkal még beszélgetni se nagyon lehetett. Próbáltam érdeklődni, témákat felhozni, vagy vártam volna esetleg pár amerikaitól, hogy érdekelje már őket, hogy Magyarország hol van, stb. De nem. A függetlenség napján megkérdezték, hogy mióta független Magyarország. Megmondtam. És ennyi, semmi több kérdés. Pont.
A munkára visszatérve: nem vagyok ellene a munkának, de mi segíteni jöttünk és nem rabszolgamunkát végezni. Mert sokszor úgy is bántak velünk. Az évfolyamtársam, akivel kimentünk, ő volt az egyetlen lány, aki lányként végezte a kitchen assistang munkát. Volt egy fiú kollégája, de azt inkább hagyjuk is. Nem csinált a srác konkrétan semmit, néha könyörögni kellett neki hogy mozduljon már meg. Az évfolyamtársam meg lelkiismeretesen csinált mindent, és tönkre is ment a csuklója. Rendeltek neki ilyen kéz-sínt, és továbbra is dolgoztatták. És alig egy-két ember volt, aki megkérdezte, hogy mi történt a kezével... És ők is csak bólogattak, hogy hát igen, a munka... Ilyeneken fel tudja magát az ember húzni rendesen. Nekem is lett egyébként egészségügyi problémám hasonlóból, de azt most nem részletezném.
Kb mindenkivel rabszolgaként bántak, aki nem counselor volt... Az istállós csapat tudna erről mesélni, aki a lovakat gondozta... Úgyhogy nem, nálunk nem volt úgy, hogy mindenki csinál mindent. Egypár értelmesebb ember volt, aki néha-néha odajött, hogy na látom el vagytok havazva és segítek, de ez a három hónap alatt összesen háromszor fordult elő. Nem szignifikáns, nagyon ki kellett fogni.
Csak egy rövid sztori, ha már itt tartunk: egyik nap pakolom ki a dolgokat az asztalokra ebéd előtt, erre odajön az egyik táborozó srác, hogy ő segít ha kell. Eleve nem értettem, hogy miért nem megy a többiekkel, mert mindig volt nekik valami program, szóval nem tudtam, miért lézeng itt. Azt mondtam neki, hogy mi ezért vagyunk itt a staff-ban, hogy ezt megcsináljuk, és higgye el, hogy bírjuk. Azt mondtam neki, hogy ha segíteni akarsz, akkor - ha tényleg nincs mit csinálnod, akkor maradj itt, szívesen beszélgetek veled. És tényleg beszélgettünk vagy fél órát, miközben én dolgoztam.
Azért volt ez az epizód különösen fontos, mert itt legalább valaki emberszámba vett és nem csak azért akart segíteni, hogy jófejnek tűnjön mások előtt. Mert azt tapasztaltam, hogy MINDEN staff-tag (nem csak az amerikaiak, ebben a táborban mindenki meghülyült!!!), csak jópofizott. Ezért nem mondanám azt, hogy az amerikaiak hülyék, csak a tábor hatása volt. Valami átok lehet, vagy mi :-)
A legjobb élmény a táborban az volt, hogy a szabadidőnket (azt a keveset) gyönyörű környezetben tölthettük el. Hegyek, egy kis tó, lovak, stb. Csak kicsit hideg volt, még júniusban is hó esett :-) Ja, és megtanultam automata váltós autót vezetni. Csak ebbe is belekeveredik végülis az a negatívum, hogy amikor szabadidőnk volt, akkor inkább visszavonultunk a kabinjainkba pihenni, mert egyszerűen lépni nem tudtunk egy-egy 12 órás nap után. Úgyhogy alig-alig tudtuk kiélvezni a hegyeket. Nem is sikerült... :-(
Annyit még megjegyeznék, hogy semmiképp ne ijedjetek meg attól, hogy én ilyeneket mesélek, én máig azt állítom, hogy ezen a táboron valami átok ül, mert ennyi borzasztó ember nem gyűlhet egyszerűen össze egy helyre, ehhez valami átokra vagy valami extrémen ritka bolygóegyüttállásra van szükség. Szóval ez talán az esetek 5-10%-a lehet, így 90% esélyetek van egy király nyárra!
Neked személyesen kívánom, hogy a konyhai kisegítő MAXIMUM 8 óra munka legyen egy nap... Annyival én is abszolút kiegyeztem volna. Ja, és tanácsként: próbáld meg az elején megfogni a dolgokat: ha valami nem tetszik (munkatársad hozzáállása, munkarend, vagy észreveszel valamit, amit jobban, gyorsabban lehetne csinálni), ne habozz megemlíteni az elején! Mi ott szúrtuk el, hogy sajnos nem cselekedtünk elég gyorsan és rámenősen. Angoltudásod nem baj, ha alapszintű, csak add elő magad határozottan. De remélem hogy nem lesz erre azért szükséged!