#54
Ezek egyike sem tökéletes film, azonban mindegyikben van 1-2 szereplő és szöveg, ami megfogja az emebert és ami a film 90%-ának értéktelensége ellenére ad egy kis pluszt is.
Természetesen mindegyik tele van klisékkel, de a végén rátérek, hogy nem ez a gond.
Pitch Blackban, mint írtam a vagány hős 1-2 tökös beszólással, és egy jobb filmet is irigylésre késztető kőkemény katarzissal, amúgy tényleg zs-de ez utóbbi azért kiemeli abból.
Az ember gyermeke úgy jó ahogy van, igazából nem is tudok hibáját mondani, bár inkább nem akarok. A színészek végig nagyon jók, a hangulat dúrva, van 1-2 jó kis humor is benne és az utcai lövöldözés a végén olyan, ami gyak etalon. Keveréke az ír terrorista filmeknek, a medmex szerű posztapokaliptikus látomásoknak, és a Ryan közlegénynek, meg még egy kis plusz.
A Star Trek marhára nem klisés, persze kérdés, hogy adott körülmények között mit lehet és mit nem lehet megtenni, de gyakorlatilag újradefiniálja mindegyik ismert startrek karaktert, ehhez bátorság kell. És bizony az új karakterek legalább olyan erősek mint a régiek, mégha annyira azért nem is különböznek azoktól. Spock érzelgősködik, tépelődik és szerelmes, pontosan olyan konfliktusokat él át, amit Kirk-nek kéne. Kirk eközben pedig a lúzerség határán egyensúlyoz egy galaktikusan kisiklott élettel, aztán persze Kirk-ösen úrrá lesz a helyzeten. Nem önmagukban forradalmiak, hanem ahhoz képest, hogy egy 50 éves kökeményen bejáratott hagyománnyal kell a filmnek szembeszállnia.
A Nyisd ki a szemed volt előbb '97-ben. A film(ek) eredetisége nem abban van, hogy mi az alapsztori, hanem hogy a műfajok keverésével zavarja össze a nézőt, a szereplők pedig ragyogóan megvalósítják a rendező elgondolását.
Sunshine sajna totálisan olyan, amit narumon is írt. Hihetetlenül jó hangulat, kőkemény hardcore scifi fíling, gyilkos feszültség, és ehhez megfelelő színészi játék. Aztán átmegy egy B kategóriás túlélő horrorba. Azonban van 1 jó órája a filmnek, amíg álmodozhat a néző azon, hogy milyen lett volna, ha tényleg van koncepció a végére is.
D9 egy fanyar paródiába oltott akciófilm, ahol a főszereplő a zsenialitás határát súrolja a karakter megformálásában. Nem ripacskodik, nem játssza túl a szerepét, de mellette minden érzelmet belead. Egy nevetségesen, fájdalmasan kisstílű, de hihető karakter, mellette egy precízen megvalósított akciófilm.
Lehetne sorolni a kliséket, de nem ez a lényeg, hanem hogy ezekben a filmekben volt ötlet, a rendezőben kurázsi, hogy a klisék mellett újat alkosson, ami nem mindig jött be, sőt van amelyik film gyak össze is omlott.
A klisé természetesen kell, mert ha nincs, akkor nincs mivel szembeállítani azt, ami az adott film lényege.
""...Azonban az, hogy ez az alkotás egy kliséhalmaz, gyenge párbeszéddel, és sajna gyenge sztorival ugyan olyan tény, mint hogy mekkora sikere volt a kasszáknál..." Mondasz 20 filmet (a komerszebb-műfajokból), amit nem szedek szét ez alapján. Igazat adok neked."
A gond ezzel az, hogy hiába szeded szét ezeket a filmeket, amit meg is tettem neked, mert ettől még az Avatar bizonyos dolgokban nem lesz jobb.
Az Avatár nem hozott új motívumokat, újszerű konfliktusokat, nem hozott egy új hős tipust, nem mutatott be olyan új vizualitást, amit eddig nem láttunk volna (a 3D csak egy eszköz, de teljesen klasszikus kamera beállításokkal dolgozik) ilyen szempontból sajna kevesebb, mint a felsorolt filmek bármelyike.
Azonban amit elkezdett, azt szinte minden megbicsaklás nélkül, mint ahogy a mozdony megy a sínen, végig viszi.
Nem tudunk meg semmi újat, nem idézgetünk belőle szövegeket, és sajna még a zenéjét sem dúdorászzuk. Jó film.
De csak ennyi. Gáz ha sokkal olcsóbb filmek fektetik két vállra a CGI-n kívül bármiben, és a világ legdrágább, legsikeresebb filmjének ezt szerintem nem lehet elnézni!
#54