Hullám-részecske kettőség
  • Frayer
    #32
    Én csak azt mondtam, hogy több féle MŰKÖDŐ modell van, amelyek mind kielégítőek, és pontos előrejelzéseket adnak.
    Ilyen a koppenhágai értelmezés, a sok világ értelmezés, a sok történet (hullámintegrál) értelmezés, az abszorbciós elmélet, és a tranzakciós értelmezés.
    Ugyan azokat a dolgokat magyarázzák másképpen, és ugyan olyan jól leellenőrizhetőek, noha egymásnak abban, hogy a függöny mögött hogy mennek a dolgok mindegyik mást és mást mond. Csak, hogy mi nem látunk be a függöny mögé, és úgy tűnik,hogy erre nincs semmi esélyünk.
    Ameddig lehetett, lementünk a kvantum világban, és hiába lenne a mostaninál milliószor pontosabb kísérletünk a határozatlanság nem engedi,hogy pontosabb betekintést nyerjünk. Marad a találgatás, és a filozófia.

    Istent azért kevertem bele, mert egyszerűen túl abszurd az a tény, hogy a világ amelyben élünk, azért létezik mert mi létezünk, és nem fordítva.

    Mintha tényleg az lenne a helyzet, hogy az elménk az elsődleges, és erre épül fel a világ.
    Fizikai kísérletek megmutatják, hogy amíg a vizsgáló személy, tadat nem kap információt a kísérleti berendezés állapotáról, a kísérletben szereplő apró elemek, a kísérlet tárgyai a szó valóságos értelmében nem léteznek. Csupán mi gondoljuk azt, hogy ilyen hullámmá alakulnak át, mert az kényelmes az elménk számára, de igazából szerintem az történik, hogy amikor nem kapunk információt a valóság eltűnik, és amikor olyat csinálunk, hogy megint kapcsolatba akarunk lépni "megfigyelés" ezzel az elemmel, a dolog újra valósággá válik. A két állapot között eltelt idő alatt olyan állapotban volt, amelyet el nem tudunk képzelni, amely szembe megy a logikának.
    De a két valóság pont között, ahol eltünik és ahol feltünik a részecske, van valamilyen kapcsolat, amely a hullámintegrállal számítható.

    Ez a hullám csupán egy matematikai absztrakció, sokaknak téves kép éll erről a fejükben, mert azt gondolják, hogy a hullám-részecske olyan dolog, hogy a részecske valódi elképzelhető valós "megfogható" dolog, és a hullám is így szintén. Pedig nem a hullám itt már csak egy matematikai trükk, nincs ott semmi amit meg lehetne fogni, ami nyomást fejtene ki a berendezés falára, vagy jelzést adhatna, mérhető lenne.
    Nem, ez a hullám dolog nem létezik, a valóságban. Ezt mi találjuk,hogy ne őrüljünk bele.

    A tranzakciós értelmezés szerint nem az időnek van iránya, hanem az okozatoknak, amit Cramer pszeudó időnek nevezett.
    Az okság szerint úgy képzelhető el a folyamat, hogy a részecske kibocsát egy referencia hullámot, a mi szempontunkból az időben előre felé, és a tér valamely pontjába. A mi szempontunkból nehéz megérteni.
    Gondolkozzunk a referencia hullám szempontjából.

    A részecske kibocsát egy ref hullámot, egy másik galaxis felé, ahol van egy kétréses kísérleti berendezés a fotonok számára .
    Az okság szerint sorrendben, ez a ref hullám utazik térben és időben c-vel odaér a galaxishoz, bejut a kísérleti berendezésbe, ott magával interferál, végül kapcsolatba kerül egy másik QM objektummal, és ebben a pontban a múltban lévő kibocsátó részecske már pontosan tudja a környezete állapotát, akár a világ túlsó felén is.

    Ez azért lehetséges, mert a ref hullám szempontjából mivel c sebességgel terjed, nincs olyan hogy idő, és tér. Minden időpont most van, és minden térbeli pont itt van számára.
    Ezért lehetséges az, hogy a ezek az elemek szó szerint érzik a világegyetem állapotát, érzik, hogy hatalmas távolságokra lévő kísérleti berendezések milyen állapotban vannak, átéreznek az időn is.
    Tudják mi történt a múltban, és mi fog történni a jövőben velük.

    Ebben a modellben egy esemény csak akkor történhet meg, ha már a történés kezdetén egyértelműen eldől az esemény végkimenetele.
    Ez is újabb kérdéseket vet fel.
    Kinyílt egy ajtó, amely mögött újabb bezárt ajtókra leltünk.