Hullám-részecske kettőség
-
#27
Szerintem ezekben a mélységekben már igen is fontos foglalkozni a filozófiai aspektusokkal.
Hiszen gondoljunk bele, a kvantummechanika mai álláspontja szerint, a világ CSAK azért létezik mert mi megfigyeljük.
Aki fel tudja fogni, ennek az előbbi mondatnak a mélyebb jelentőségét, az beleborzong.
Itt már muszáj filozofálgatni is. Meg kell érteni a Schrödinger macskája gondolatkísérletet, hogy tisztább képet kapjon az ember.
Ezen a szinten már olyan gondolatok is felmerültek komoly fizikusoktól, melyekben isten által magyarázták ezt megnyilvánulást, amit mi világnak látunk.
A kvantummechanika koppenhágai értelmezése ugyan helyes, de nem ad logikailag tiszta képet. Mert gyakorlatilag megérthetetlen, és ellentmondásos is.
Még Bohr sem értette, se nem tudta tisztán magyarázni.
Azzal lett megoldva, hogy vagy csak hullám, vagy csak részecske állapotot tudunk mérni, ami függ a kísérleti berendezéstől, és a megfigyelőtől, a teljes rendszertől.
Máig nincs válasz az Einstein által úgy n. Kísérteties távolhatás-ra.
Amelyben a részecske a jelenben megérzi, hogy egy távoli helyen és vagy távoli időpontban hogy milyen kölcsönhatásokban vesz majd részt.
Nincs abszolút idő, és abszolút tér sem, mint a relativitás elméletben.
A kvantum mechanikának több értelmezése is van.
Amit a suliban tanítanak, általában az a koppenhágai, már egy elavult iskola.
Újabb kísérletek szerint önellentmondásos.
Ami számomra, nekem eddig a legtisztább képet adta az a Cramer féle tranzakciós értelmezés volt.
Ebben az értelmezésben, minden logikus, és meg van oldva a távolhatás mikéntje is. Egyből feloldódott ez a misztifikált kettős természete a kvantum világnak.
Még Einstein relativitás elméletével is szinkronban van, azzal összeegyeztethető, egymást kiegészítik.
Az egésznek a kulcsa a fénysebesség.
Az úgynevezett valószínűségi hullámok is fénysebességgel terjednek, SZÁMUNKRA. Viszont a hullám szempontjából időtlenül ott vannak jelen a teljes univerzumban, hiszen annak ami fénysebességgel halad, annak a relativitás elmélet szerint is, nincs idő korlát, és nincs távolság. Minden időpillanat, múlt, jelen, jövő, MOST van, és minden térbeli pont ITT van, annak a dolognak a számára ami c-vel halad. Márpedig a részecskék állandóan kibocsátanak és elnyelnek ilyen referenciahullámokat.
Ez megengedi, hogy a "részecskék" érezzék a teljes univerzumot, és tisztában legyenek a jövőbeli eseményekkel is.
Ebben az elméletben, csak akkor bocsáthat ki egy részecske fotont, ha már a kibocsátás pillanatában biztos az, hogy az a foton elnyelődik, és hogy, és hol történik ez meg.
Tehát egy zárt univerzumban élünk ebben az értelmezésben.
Vannak adatok, melyek ezt a következtetést látszanak megerősíteni.