-
#643
Az emberiség civilizált része több ezer éve épít városokat, folytat monokultúrás mezőgazdaságot, alakítja úgy át úgy a környezetét úgy, hogy azzal esetenként/helyenként saját sírját ássa meg (nem pár száz éve!). Lásd némelyik dél-amerikai, vagy a khmer civilizációt, és ki tudja még hány másikat, amelyek szinte nyom nélkül tűntek el a történelemben.
Az írásbeliség, a magasabb kultúra, de az alapvető egészségügyi rendszer is a fejlett, de a természettől elkülönülő civilizáció része.
Sajna egy szinten igaza volt a Mátrixban Smith ügynöknek, élősködünk a Földön, valójában nem tudunk úgy a természet részei lenni, mint pl. a delfinek.
Valszeg túléljük a földi élővilág katasztrófáját is, amit mi magunk okozunk, és az is valószínű, hogy ha meg akarjuk tartani civilizáltságunkat, emberi mivoltunkat, nem leszünk képesek soha úgy élni, mint a Navik. Számunkra nincs ilyen alternatíva, amit a film bemutat nem reális, nem követhető. Sajnos!
Az, hogy miért ilyen lett a film, direkt szabták esetleg valami feltételezett alacsonyabb igényekhez, szerintem nem eldönthető teljesen. Biztos volt 1-2 dolog, amit esetleg emiatt vettek ki, de megnézve Cameron eddigi alkotásait, szerintem sokkal inkább az van, hogy pontosan olyan lett, amilyennek a rendező is tervezte. Minősíti ezt Cameront is valamilyen formában? Sajna igen.
Nagy különbség van aközött, hogy valaki direkt csinál viszonylagosan alacsony minőségű dolgot, vagy mert ennyi amire maximum képes.
Az, hogy esetleg nagy frencsájzzá akarják bővíteni a dolgot nem indoka a gyerekességnek, hiszen a SW eredeti részei is már inkább a fiatal felnőtteknek szóltak, még is az akkori tizenévesek is legalább olyan szinten szerették és értették is. Itt szintén azt látom, hogy nem azért gyengék az új SW részek mert ilyenre is akarták, hanem mert sajna Lucas mellől eltűntek az eredeti részeket sikerre vivő tehetséges emberek és Lucas elhitte, hogy ő majd helyettesíteni tudja őket.
Főhős:
Az Avatar főhősén én azt éreztem, hogy soha nem fogta fel a dolgok súlyát, ez ugyan szerethetővé is tette, és adott a filmnek is egy könnyed hangulatot. Azonban megakadályozta, hogy reálisan megtörténhessen az, hogy egyszer csak vezető lesz olyan valaki aki életért és halálért felelősséget vállal, mint ahogy nem is tett ilyet.
Úgy, minden kétség nélkül vitte bele az új népet egy csatába, hogy azáltal megtöbbszörözte azok és az emberek szenvedését, ez kb a hetvenes évek indiános filmjének a szintje. Ennyi és nem több.
Terence Hillnek volt pl a Nevem senki című filmje, amit az akkori filmjeivel ellentétben én már akkor szerettem. Volt az egésznek valami érdekes mondanivalója, arról, hogy mi a hős, és a hősnek meg kell felelnie annak az imidzsnek, amit a világ róla tud, ez elöl nem menekülhet. Ez a fajta belsőkonfliktus és tépelődés itt nyomokban sem volt tetten érhető, és ilyen szempontból bizony a film nem éri el a Terence Hill filmek ezen csúcsát sem. A karakterek a spagetti veszternek viszonylag összetett jó és rossz karaktereivel ellentétben hegyi patak tisztaságú fekete és fehér alakok, ami manapság a giccsnél, a ponyvánál sem megengedhető. Hiszen még a jó régi Gyűrük ura sztori is a szereplők állandó belső konfliktusairól szól.
Engem ez a film többek között a King-Kong 1976-os feldolgozására emlékeztetett, amiben az akkor ébredező zöld gondolkodást és a nagyvállalat ellenességet próbálták a sztorira ráhúzni, miközben mindehhez modern filmes technikát hívták segítségül. Csak hát azóta eltelt ugye 30 év.
Ott is megvolt egy idegen rejtélyes természeti világ feltárása, primitívnek mondható őslakosok, szerelem az ember és a furcsa idegen lény között, helikopteres harc akármi.
Ugyan azok a motívumok, és érzelmek, amelyek itt is, csak másképp máshogy összerakva.
Sajnos hálivúdnak, mindíg is problémái voltak a túl idegenszerű idegenekkel, és az ebből fakadó reálisabb konfliktusokkal. Ott volt pl az Enemy mine c. film, ahol az idegen túl idegen volt ahhoz, hogy igazán szerethető legyen, a konfliktus pedig, amiben nem kellett világokat elpusztítani, vagy megmenteni, csak egy gyermeket, nem csigázza fel annyira a nézőket.
Ilyen szempontból Cameron jól döntött, amikor viszonylag emberszerű idegeneket választott, és az is bejött, hogy a film végén, nem egy egyszerű falu lerombolásáról, hanem az emberek és a Navik illetve bolygó maga közötti nagy ívű háború képeivel csigázza a nézők rombolási ösztöneit, amit pl. Emmerichnél finomabban, kevésbé direkt módon tesz meg, még ha a lényeg ugyan az mindig: csata a főgonosszal és persze az elmaradhatatlan gigantikus robbanás.
Forradalmi (technológiailag, akárhogy) és igazán értékes a film?
Ez nem lehet kérdés: semmi esetre sem!!!
Sikeres? Ez sem kérdés: sikerre ítéltetett, mint a Meki, meg a Kokakóla!