Wheeler–Feynman elnyelési elmélet. Igaz vagy hamis?
-
#86
Engem nem az idő zavar.
Hanem ha megszűnik az ok-okozat következetessége.
Az nekem mindegy, hogy az időben milyen irányban hat, vagy hogyan ugrál utazgat az időben.
Az eseményeknek irányuk van. Lehet nem időbeli irányuk, persze mi csak időben előre látjuk megtörténni azokat.
Az irány amire én gondolok, ami hozzá tartozik a kauzalitáshoz, hogy egyik eseménytől a másik felé hat. Nem kell időhöz rögzíteni.
Az októl az okozat felé tart ez az irány.
Mert visszafelé nem lehetséges.
Az sem lehetséges, hogy egyik létezzen a másik nélkül.
Tehát így nem szabadna léteznie az első, ok nélküli okozatnak sem.
De ha nincs első okozat, nem indul el a világ.
Valami olyasmi kell, hogy legyen, hogy valami a világunktól idegen dolog belenyúl a világunkba kívülről, és kölcsönhatásba lép vele, amely következményeként megtörténik az első okozat, amely egy másik eseménynek lesz az oka.
Az ok, és okozat egy "sorrendi" jelző csak, amely jelzővel eseményeket címkézünk fel.
1. esemény - 2. esemény - 3. esemény
Tehát itt igaz, az, hogy a 2. esemény oka az 1. esemény "volt" sorrendileg. Az is igaz, hogy az 1. esemény okozata a 2. esemény, mint ahogy a 2. esemény okozata a 3. esemény.
Ez az az ok-okozati irány, amit semmilyen féle képen nem bonthatunk meg. Már, ha annál maradunk, hogy szigorúan a világunkba illeszthető elméleteket keresünk.
De ha van olyan más "világunkon kívül" létező, amire nem érvényes a kauzalitás, és az energiamegmaradás, ÉS, ha be tud avatkozni a mi valóságunkba, akkor meg tudja teremteni a világunkat, és el tudja indítani benne az első eseményt. Azt elfogadom.
Az M elmélet szerint több ilyen "dimenzió" is van, amelyben azt mondják, hogy megengedettek más természeti törvények is, és kölcsönhatásba is léphetnek egymással.