djhambi#190
A művészet egy nehezen körüljárható valami. Nehéz megmondani, hogy mi tartozik művézetnek, és mi nem. Ha egy világkiállításon egy búra alá dugott szardarabot kiállítasz, valaki azt fogja mondani, mekkora ember, kifejezte az egész világ baját egyetlen szóval, valaki pedig azt fogja mondani: ilyet én is tudok csinálni.
Van olyan ismersöm, aki nem tartja művészetnek a szrelmes verseket, mert nincs lényegi mondanivalója, egyszerű önkifejezés, és semmi több, üres, önző valami. Van olyan ismerősöm, aki a komoly zenén kívü minden mást elítél, mert ugyanaz a pár akkor ismétlődik,milye unalmas így a zene. Jó, de mi van a The Queennel, vagy Pink Floyddal, és vajon összehasonlíthatók-e egy Demjénnel? (Engem baromira idegesít, mert nem szövegszerű: "ezért míínden faal sötétóóóldaláán" "annyi faal ledőőlt és aanyi nőt" nem elírtam, csak leírtam, hogy hogy énekel.) Vajon az művészet, hogy ősember két botot összeüt ritmikusan? Persze a komoly-könnyűzenében az is előjön, hogy egy Kodály -Budaváti tedeum teljesen másra való, mint Tiesto új száma. Az előző egy komolyzenét művelő ember számára annyira komoly, hogy élvezhetetlen lesz a hallgatás, a tiestora meg lehet táncolni, kábszerezni és jól érezni magad. Teljesen más a kettő célja.
Én úgy vélem, hogy annyira nem definiálható a művészet, hogy nem is érdemes ezzel foglalkozni, mert annyian különbözünk, máshol, más korban nőttünk fel, egyénenként változik. Viszont definiálhatunk egy maradandó művészet nevű dolgot, és az idő rostája majd kiszórja a szemetet, ahogy Demjént kiszórja, és kiszórt eddig is többezer komolyzenei kakit, csak azokról nem tudunk, mert már eltűntek. Az viszont már a jövő zenéje!
