Epikurosz#189
Nincs semmi baj, művészlelkektől soha nem vártam el a józan észt. :-D
Nos, a művészet egy kutya dolog, még kutyább, mint a tudomány, ha lehet ezt így mondani. Azért, mert a tudománynak csak igaznak kell lennie, de a művészetnek esztétikusnak és eredetinek is, és ezt a 3-at egyszerre elérni baromira nehéz.
Nekem a fiatalkori verseim egész jók voltak, de mostanra már nem akar összejönni a dolog. Az Istennek sem.
Mutatok egy példát. Ezt a verset 18 éves koromban írtam.
Őszi madár
Amikor megláttalak téged,
léha, füttyös este volt,
a szél őszi fákat tépett,
hajadra rézsút hullt a hold.
Darvak szálltak délnek az égen,
költözött a sok madár,
s te úgy ellibbentél a szélben,
mint fájó búcsúzás.
Őszi madár...
Szép, tömör, szomorú vers a beteljesületlen vágyról.
Gondoltam megírom a 3. és 4. versszakot is, de nem voltam rá képes, és nem is lett volna értelme, hisz minek befejezni az egyszerit, a soha vissza nem térőt, a befejezhetetlent?
Van zenéje, hangulata, jól visszaad egy életérzést, nincs benne képzavar. Akár meg is lehetne zenésíteni. Ehhez képest már csak visszafejlődtem.
Nem dícsérni akarom magam, tudom, vannak sokkal jobb versei is másoknak, de nálam valahol itt kezdődik a mérce.
Manapság sokan tévesen ítélik meg a művészetet és a szerepét. Azt mondják, hogy a művészet az önkifejezés, az önmegvalósulás eszköze, mintha ezek lennének a legfontosabb szempontok, és egy torz személyiségtől is alig várjuk, hogy önkifejezzen és önmegvalósuljon.
Pedig a művészet több ennél, és ilyenformán közelít a tudományhoz: képesség arra, hogy meglásd az igazat (értéket) és a szépet (a fent említett első két feltétel, de sokakban már ezek sincsenek meg), és képesség (tehetség és munka) arra, hogy ezt visszaadd (itt jön be főleg az egyéniség, az eredetiség).
Egy művészet van, de egy művészetben három istenség van.