• djhambi
    #181
    Láz

    Ruhámba pállok, megfagyok,
    Rugdalok, didergek, vagyok?
    Ezer kétség közt fetrengek,
    Halódok, vagyok, remegek.

    Egyedül kínzó sötétben,
    Mindvégig teljesen ébren,
    Hűvös veríték csomózik
    Forró keblemen.
    Csak az a pihe-puha pelyhes
    Hullik szüntelen.

    Vért nyögök, deret izzadok.
    Az életemért izgulok.
    Epe ízű leheletem,
    A szobám halott, kietlen.

    Tájjellegű boromat
    Kitöltöm, ifjú koromat
    Bánom, többé nem remélek.
    Nem nekem való az élet.

    Minden izmom rángatózik,
    Lelkem viszont ringatózik
    A Holt-tenger könnyű vizén,
    A Holt-tenger édes vizén.

    2009. december, djhambi