remark#28
"Semmilyen adatot nem szoktam megadni magamról."
Egyrészt ezt rólad nem is feltételeztem, másrészt meg dehogynem adsz meg. A mondat elsõ felében az adatmegadás szűkebb értelmezése áll (ami az általános értelmezés), a másik felében meg a tágabb (amire kevesen gondolunk).
Most mikor ezeket a sorokat ide leírom, adatot adok meg... magamról, de ez része hogy magamról, ez most lényegtelen. Egy korunkbeli társadalmi helyzetképet festek le ezzel, lehetőséget adva a megfelelő algoritmussal rendelkezők számára hogy információt bányásszanak ki ebből az adatbázisból maguknak arra vonatkozóan, hogy hogyan érez és gondolkodik a ma embere: Mi érdekli, mivel lehet megfogni, mit kell pontosan az orra elé tenni hogy bólogasson... vagy éppen mi nem érdekli már, mibe fásult bele, mit lehet lenyomni úgy a torkán hogy még a kisujját se mozdítja meg tiltakozásképp.
Minél több adat áll rendelkezésre az emberekről (így általánosságban) annál gyakrabban változtatják meg a minket körülvevő színfalakat ezen adatokra támaszkodva. Anélkül történik a változtatás, hogy te szavaztál volna bármilyen kérdésben is, azaz anélkül hogy bármiben is kikérték volna a véleményedet. Nem kérték ki, de "tudják", azaz legalábbis sejtik hogy te miként reagálnál, vagyis legalábbis sejtik hogy a tömeg nevű massza hogyan reagálna az adott kérdéssel kapcsolatban. Az esetek többségében ez a sejtés elegendő ahhoz hogy a változtatásokat úgy finomhangolják, hogy azokkal elérjék a kívánt célt. Mert nem az a lényeg hogy tévedhetnek-e, hanem hogy mennyire valószínű hogy tévednek. Minél kevésbé valószínű a tévedés, annál jobban működik a módszer maga.
És így van az, hogy a mátrix, azaz az ál-valóság nevű színjáték színfalai folyamatosan módosulnak körülötted azért, hogy azt a szemed elé húzhassák hogy az elfedje a valódi világot. Ez még akkor is így van ha a visszacsatolás mechanizmusa részleteiben nehezen fogható meg...