-
remark #15 Először is üdv, régen beszélgettünk!
"2-3% nem 0.01% ..."
Azon emberek többsége akikkel dolgom van még direktben nekik szegezett provokatív kérdés hatására sem hajlandóak mást visszamondani mint amit a TV-ben hallottak. Innen a 0.01%. Persze, ahogy azt írom, ez csak a felszín. Ha valakihez az ember közelebb tud férkőzni, és kitartóan erőlteti azt hogy na de valójában mit gondol bizonyos kérdésekről, akkor azért esetenként megfigyelhető az önálló gondolkodás. Mondjuk olyan 2-3%-nál. ;-)
"és a társadalmat nem hoztuk létre, a társadalom az emberi cselekedet terméke nem pedig emberi tervezés eredménye"
Úgy beszélsz mintha a gondolkodás nem emberi "cselekedet" lenne. Pedig az. Az ember gondolkodik, más szóval tervez, és amire jut, azt megvalósítja. A társadalmat is. Vannak elméletek hogy hogyan épül fel egy ideális társadalom, és vannak akik ezen (saját szemszögükből nézve) ideális társadalmak megvalósításáért munkálkodnak egész életükben.
Tehát a társadalmat úgy hozzuk létre.
"És nem tudom miért gondolod, hogy titkolni kell az önálló gondolatokat..."
Mert önálló véleménnyel rendelkező egyedekből nehéz/lehetetlen hatékony rendszert építeni, legyen szó társadalomról, cégről vagy mondjuk a hadseregről.
"...az önálló gondolatokat (ha ilyen egyáltalán létezik) én mondjuk nem hiszem, hogy hülye vagyok azt sem, hogy nem rendelkezek kreatív potenciállal és rohadt sokat olvasok és mégsem tudok valami tényleg originális "önálló gondolatokat" produkálni olyan mértékben, hogy annak tényleg valami jelentősége legyen."
Én nem ebben az értelemben használtam az "önálló gondolat" kifejezést. Ha valaki valóban elgondolkodik egy adott kérdésről, és hajlandó megfogalmazni azt hogy mire jutott, azt már én önálló gondolatnak hívom. Elég ha annyiban van saját véleménye hogy egy adott elképzelésről eldönti saját maga hogy azt támogatja-e vagy sem. Megvizsgálja az adott dolgot, megemészti, végiggondolja és csöndben ülve fülel hogy mit jelez a lelkiismerete. Azaz ha saját elképzelése van arról hogy mi helyes és mi helytelen. Túl kevés ilyen egyenes gerincű ember van ma, aki felvállalja az "önálló véleményalkotással" járó macerát...
De ha kíváncsi vagy a véleményemre (gondolom ebben az esetben nem vagy kíváncsi... ;-) ) akkor szerintem te már túl sokat olvasol, ami behatárolttá tesz, és veszítesz a kreativitásodból ezáltal. Szerinted Einstein miért nem a te utadat választotta? Miért döntött úgy hogy inkább feltalálja a spanyol viaszt? Ezen gondolkodtál már? És mit ad az élet, a végén pont ezzel a hozzáállással sikerült túlnőnie mesterein...
"Szóval az ember csak épít arra ami már megvan és ez a jobbik eset mert általában már az is nagynak számít ha elér arra a pontra, hogy elég jól látja azt amit előtte mások már megoldottak."
Ez végül is így van. Általában.
De attól még ezekben az esetekben sem hátrány az egyéni álláspont önálló megalkotása. Nincs abban semmi hiba, ha valaki veszi a fáradtságot, végiggondol dolgokat és önmaga a józan paraszti eszével jut ugyanarra az eredményre mint amire adott esetben egy 2500 évvel előtte élt filozófus jutott. Sőt. Ha engem kérdezel, ez sokkal több, mintha valaki a könyvekben olvasottakat copy-paste-eli vissza nekem. Mert a gondolkodásnak, a valóság felismerésének képessége is egy fejleszthető és fejlesztendő képesség. NEM elég az ha valaki be tudja biflázni az anyagot. Ha szabad társadalmat akarunk létrehozni (igen, a társadalmat még mindig úgy hozzuk létre) akkor elengedhetetlen a kritikus gondolkodásra képes emberek tömegeinek kinevelése.
Persze ha a hatékonyság az egyetlen kritérium, mint ahogy az emberek egy nagy százalékánál ez az egyetlen kritérium, akkor meghajlok "érveid súlya" alatt és azt mondom hogy legyen ahogy te akarod. Persze azért gondolkodjatok el társaiddal azon hogy mi alapján neveztek egy adott társadalmat/szerveződést/rendszert hatékonynak. Mert ami egyik oldalról hatékony, az a másik oldalról rosszul teljesít, merev, alkalmazkodni és a hibáit kijavítani képtelen rendszer. Mikor ezen töprengsz, akkor gondolkodj el az evolúción is, és azon hogy vajon milyen kihívásokra kell az emberiségnek a jövõben majd választ adnia.
"Az amit legtöbb ember kreativitásnak ismer nem más mint szintézis, a már meglévő gondolatok összedobása. Igazi eredeti kreativitás nagyon ritka dolog az univerzumban :)"
Még egyszer kihangsúlyozom, mert ez fontos szerintem: igen, igazad van. Ritka az igazán eredeti gondolat. Mikor az ember azt hiszi hogy valami húde eredeti dolog jutott az eszébe, elolvas pár könyvet és rájön hogy előtte már több százan papírra vetették ugyanazt, adott esetben több ezer évvel ezelőtt.
De én nem erről beszélek. Az embernek meg kell őriznie, és tovább kell fejlesztenie azon képességét, hogy a valóságot megismerve arról gondolatokat, elképzeléseket, elméleteket fogalmaz meg. A kreativitás és a gondolkodás is egy fejleszthető képesség. Kevesled az önálló gondolatot? Kevés a nagy áttörés? Nem lehet hogy csak az a baj, hogy túl kevés embert ösztönzünk a rossz eszközeinkkel arra hogy kreatívak legyenek? Gondolkodj el ezen. Én azt hiszem, hogy a témánkat illetően sokkal nagyobb potenciál van az emberiségben annál, mint ami a felszínre tud kerülni. És ha engem kérdezel, mindennek az elmaradott, központosítást és hatékonyságot erőltető (aka. nem szabadság párti) társadalmi berendezkedés az oka.
"Okosnak lenni nem gond és mindég divatos, csak az emberek nem szeretik ha valaki ezzel henceg főleg ha mindég azt akarja mondani, hogy ő mindenkitől okosabb."
Én nem okos vagyok, hanem én is rájöttem arra, hogy semmit sem tudok még. Ha az okoskodás, hogy az ember rámutat arra hogy se ő maga, se mások nem tudnak semmit se (azaz semmi lényeges kérdésre nem tudják a választ), akkor igen, igazad van, okoskodok. Az ilyen embereket mindig is utálták, esetenként ki is végezték bűnük (az okoskodás) miatt.
Egyébként jó hogy előhoztad ezt, mert te (is, meg én is?) pont olyan embernek látszol aki úgy gondolja hogy okosabb másoknál.
"Az embernek soha sincs szüksége ideális-tökéletes döntésekre (ha ilyen egyáltalán létezik) csak elég jó döntés kell nekik, hogy tovább tudjanak menni úgy, hogy megvigyázzák vagy növeljék az életszinvonalukat."
Ezt határozottan tagadom hogy így lenne. Igenis hiányzik az az életünkből hogy tudjuk hogy mi lenne az ideális megoldás. Nincs már referencia, nincsenek már ideák, csak az elég-jó döntések nyomasztó ingoványa, amire semmi tartósat vagy stabilat nem lehet építeni. Borzalmasan nagy tévedés azt hinni hogy az embereknek az életszínvonal szüntelen növelése lenne a céljuk. Ez nem igaz. A vég nélküli növekedést (valóságban terjeszkedést) hangoztató politika (valójában birodalmi doktrína) csak szeretné ha ez így lenne. De nem így van.
"A nyugati társadalom éppen azért eredményes mert ez történik benne..."
Pont ezt mondom én is. Azért eredményes, mert nem foglalkozik a helyessel és a helytelennel, nem foglalkozik azzal hogy az egyén önálló álláspontot hozzon létre jóval és rosszal kapcsolatban. Helyette specializáció van (vagyis compartmentalization), azaz senki se látja a fától az erdőt. És ettől "sikeresek". Persze vésd észbe hogy a "sikeresség" fogalmát is ugyanez a rendszer tölti meg tartalommal. Ők a győztesek, ők a hangadók, ők mondják meg mi hangozhat el és mi nem, és így ők számítanak sikeresnek, mert ez is a hatáskörükbe tartozik hogy definiálják számodra hogy mi számít sikernek. Nincs a szónak alternatív definíciója, mert alternatív definíciók a hatékonyság jegyében nem kerülhetnek be a körforgásba. Én inkább kudarcnak nevezném ezt a több évezredes körbe-körbe futkosást, de ugye én nem tartozom a győztesek közé, így én nem definiálok semmit sem. Sőt, egyáltalán nem számít hogy én mit gondolok.
"Röviden az ember nem sokat okoskodik ha nem jártas a témában. A hatékonyság a fontos nem az, hogy nekem legyen igazam."
Szerinted és a győztesek szerint ez a fontos. Kaphatok annyi életteret hogy fenntarthassam azon álláspontomat hogy számomra NEM EZ a fontos? Azaz NEM a hatékonyság a fontos? De legalábbis hadd határozzam meg én hogy mi számít hatékonyságnak...
"És mi az, hogy az "ember eredendően"?"
Szoktak ezzel érvelni, hogy egy adott dolog azért van úgy ahogy van, mert az ember eredendően ilyen vagy olyan. Te nem hallottál még ilyen érvelést? Ez a megjegyzésem az imígyen érvelők számára volt egy megjegyzés. Pl. Freud is megmondta hogy az ember eredendően ilyen meg olyan. Persze hülyeséget beszélt, de ez más kérdés. Nem az alapján emelnek be egy elméletet a köztudatba hogy az helyes-e vagy helytelen, hanem hogy szolgálja-e az érdekeiket vagy sem.
"Egyébként az lehet, hogy a túl nagy kreativitás káros a társadalomnak, de azt hiszem nagyon messze vagyunk attól, hogy túl sok kreativitás legyen a társadalmunkban."
Igen, egy bizonyos elképzelés szerint létrehozott társadalom számára kártékony a "kreativitás", azaz az olyan emberek tömege akik saját maguk határozzák meg az elképzelésüket arról hogy milyennek is kellene lennie a társadalomnak.
Egy fiktív példa erre az, mikor a cégvezető kijelenti hogy nem baj ha a Föld túlsó felén megbetegszik/meghal pár-ezer/millió ember (esetleg csak az utcára kerül, esetleg csak elveszíti a 40 év alatt összegyűjtött nyugdíját stb.), a cég működése úgy hatékony (szerinte) ha folytatjuk amit csinálunk. És az a munkatársa, akinek önálló kreatív elképzelése van arról hogy baj-e ha kiszúrunk pár millió másikkal, és arra jut hogy ez így nem lesz jó, az csökkenti a cég hatékonyságát. Hmmmm..... Csodálatos ez a világ!
"És a társadalomnak a legjobban az árt ha nincs szabadság és ez már nem csak számítogépes szimulációval bizonyitott tény hanem számtalanszor bizonyitott a valóságban is... és mégis sokan még mindég nem akarják elfogadni, mégis sokan valami hatóság által erőszakolt "rendet" keresnek, pedig óóóóóó éppen az a halálos dolog a társadalomra."
Ebben egyetértünk. De hogy fér meg egymással ez a(z önálló?) gondolatod, meg az a(z önálló?) gondolatod, hogy a hatékonyság a fontos egy társadalomban? Egyik kijelentésed szabadság ellenes, a másik meg szabadság párti... Hogy van ez?