-
physis #15 Tömören összefogaltad az, amit én is elkezdtem összeszedni. Azért mégis elküldöm:
_______________________
Sajnos nem ismerem a ,,gyerek világának'' természettörvényeit, de egyelőre, amíg nem tudok a témáról többet, nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy éppen egy fordított törvény érvényesül:
Vagyis: az a gyerek, aki már kiskorában megszokja, hogy a világot személytelen és mechanikus törvények kormányozzák, amelynek célja egy általános egyensúly, és amely személytelenül és mechanikusan lenyiszálja, esetleg megbünteti a kegyetlenségeket, szóval az a gyerek felnőttkorában esetleg éppen hogy lojálisabb, alkalmazkodóbb lesz. Kb. ilyen alapon:
,,engem megvédtek gyerekkoromban, éppen ezért most felnőttként hajlandó vagyok elviselni ezt a kis kellemetlenséget, és nem teszek feljelentést, van elég lelki tartalékom, hogy elviseljem. Most én engedek más javára, hiszen az én gyerekkoromban meg mások engedtek az én javamra.''
,,Nekem is megadták gyerekként az a alapvető civil együttélési szabályokat és védelmet, én is megadom felnőttként azt másoknak''
Az a gyerek pedig, akinek a gondjai elől a felnőttek azzal a jellegzetes szemérmetességgel félrefordították a fejüket, szóval az a gyerek pedig olyan kevés lelki tartalékkal fog rendelkezni, hogy felnőttként elviselhetetlenül neurotikus lesz (és ez még a jobbik eset, ha ugyan nem lesz egyenesen pszichopata). Aztán felnőttként fogja kisajtolni az élettől azt, amit gyerekként nem kapott meg: akkor tényleg minden apróságba bele fog kötni, feljelentést tenni, kompromisszumot elutasítani, másik nézőpontjába nem belelátni.
Vekerdy véleményét nem ismerem közvetlen erről a témáról. De más témában azt a hasonlatot mondta, hogy nem az az ember lesz erős, akit gyerekkorában ,,gyakorlásként'' éheztettek, hanem az, akit jól tápláltak. Ha tudná, hogy a gyerek koncentrációs táborba kerül, akkor nem ,,gyakoroltatná'', hanem inkább nagyon is etetné mindenféle jó táplálékkal meg gyümölccsel, hogy ellenálló legyen meg legyen ereje.
Az, hogy ,,a gyerek igenis álljon ki a jogaiért'', talán tényleg jó ötlet, de szerintem csak nagyon különleges feltételek között működik. Vagyis csak akkor, ha eszközei is vannak hozzá. Természetesen arányosabb bekalibrált, jó egyensúllyal kimódolt eszközrendszerre, infrastruktúrára gondolok. Ilyen nagyon ritkán áll elő spontán módon. Általában éppen a felnőttek dolga, hogy ezt az infrastruktúrát a gyerekközöség kezébe adják. Nem az amerikai déli államok iskolai pálcázására gondolok, hanem jól kialakított, bekalibrált, ,,civil'' ízű fékek és ellensúlyok rendszerére. Persze ez szépen hangzik, kérdés, hogyan lehet átültetni a gyerekek világának mindennapi gyakorlatába. Ezért is érdekel, amiről Vekerdy beszél (1, 2), bár egyelőre nem tudok rálátni.
Szóval én nem hiszem, hogy a ,,gyerekek védjék meg magukat''. A felnőtteknek nem szabad szemérmetesen félrefordítaniuk a fejüket, lerázni a felelősséget. A gyakorlat inkább az, hogy a gyerekek kevésé gondolkoznak absztrakt módon, ezért eszközkészletük behatárolt. Ez még önmagában véve nem lenne baj, de a zaklatás áldozatai többnyire erősen neurotikusak is (vagy eleve azok, vagy pedig a korábbi zaklatások miatt, másodlagosan válnak azzá). A neurotikus ember pedig még azokat az eszközöket sem tudja jól elhasználni, amelyek egyébként rendelkezésére állnának.
Ezen kívül, még stabil lelkialkatú gyereknek sincsen meg feltétlenül az esélye arra. hogy megvédje magát. A napiszaron zajló cyberbullying-ot tanulmnyozva, arra jutottam, hogy a támadások jó része ellen nem is lehet védekezni, mert alapból hülyeség. Csokor a napiszaron elhangozott ordas hülyeségekből:
* ,,Amit a netre felteszel, azzal szabadon felhasználható'',
* ,,Ha nem írod a képed alá, hogy jogvédett, akkor az szabad felhasználású lesz'',
* ,,A napiszar jogtiszta''
ez valószínűleg általában is személteti a cyberbullying ,,színvonalát'': mindezek ordas hazugságok jogi értelemben, az állítások igazságértéke egyszerűen nem is számít. A tartalmatlan moralizálást nem is említem. A napiszar egyszerűen túl masszív ahhoz, hogy egy gyerek ,,megvédje magát'' ott. Ott állati primitívségű szociálpszichológiai törvények működnek (projekció, csoportkövetés, azonosulás). Itt még a jog legtudósabb professzora sem tudná megvédeni magát, nemhogy egy gyerek. A napiszar pedig csak egy kiragadott példa a cyberbullying lehetséges alakzatai közül. A cyberbullying egyes más alakzatait még csak megelőzni sem lehet, még a legnagyobb gondossággal sem.
Egyébként sajnos a cyberzaklatás (cyberbullying) témájában nincs szakértelmem. Megpróbálok esettanulmányokat levonni a youtube-on és a napiszaron elérhető anyagból. Beleképzelem magam az áldozatok és a támadók helyébe. A tapasztalatom az, hogy az áldozatok nem képesek -- gyerekként -- kiemelni az eset lényegét, mindenképp felnőtt segítségére van szükségük.
Pl. a youtube lehetőséget teremt arra, hogy kétféle módon is töröltetni lehessen sértő, zaklató videókat. Az egyik a privacy complaint, a másik a copyright infringement. Éppen az a tapasztalatom, hogy erre a gyerekek maguktól nem jönnek rá. Igenis kell a felnőtt segítség. Én már segítettem gyerekeknek töröltetni videót Youtube-ról.
Ami a napiszart illeti, feltehetőleg az újdonság ereje miatt képes még egyáltalán létezni. Nem találtak még fogást rajta, mert nehéz kategorizálni ezt a furcsa tevékenységet. Valószínűleg az alábbi témakörök fedik le jól működése lényegét:
Cyberbullying
Ipari méretekben, haszonszerzés végett, kizárólagos tevékenységként (főprofilként) folytatott cyberbullying.
Sajnos a cyberbullying túlságosan új jelenség ahhoz, hogy önálló jogi kategória legyen. Egyelőre szakemberek vizsgálják a hatásait. Úgy tűnik, veszélyes: nevelő értéke nincsen, egyes esetekben pedig tragédiába fordulhat (labilis alkatú, mondjuk neurotikus vagy poszttraumás stresszben szenvedő érintett esetén).
Szerzői jog
Egy ,,hézagot'' kihasználva, a napiszar-jellegű masszív cyberbullying esetekre valószínűleg rá lehet húzni a szerzői jog megsértését. Ez az érvelés nem egészen nyilvánvaló, megpróbálom a lényegét itt meg itt összegezni.
A közösségi oldalak szabályzata általában előírja, hogy a felhasználók mentesítsék az iwiw-et, myvip-et egy esetleges kár következményeitől (tehát pl. nem perelhető a myvip és az iwiw). Azonban -- a közhiedelemmel ellentétben -- sem az iwiw, sem a myvip nem köti meg a felhasználók kezét abban, hogy a képeikkel visszaélő harmadik személy ellen mit tehetnek (napiszar, csibefasz).
A közösségi portálok szabályzata nem köti meg a felhsználók kezét abban sem, hogy szerzői jogaikat megtartsák, érvényesítsék, akár bíróság előtt is. A művek szerzői jogi védelme Magyaroszágon automatikusan áll elő puszta megalkotásuknál fogva (nem kell ehhez őket külön ,,levédetni'', ,,bejegyeztetni''), az Egyesült Államok szerzői jogi türvényei pedg nagyjából ugyanolyanok, mint a mieink (Berni Konvenció). A közösségi portálok pedig -- a Wikipédiával ellentétben -- nem várják el, hogy a felhasználó automatikusan lemondjon szerzői jogairól.