Peter Jackson új filmje
  • gulyasandras
    #62
    Megveszem a filmet, tehát tetszett.

    Egy ismerős párral mentünk el a filmre, és szerencsénkre négyünkön kívül csak hárman gondolták úgy, hogy megnézik a Jackson új alkotását. Ráadásul senki sem táplálkozott a vetítés alatt, mobilok sem vonták el a figyelmünket. Egyszóval tökéletes volt a környezet.

    Nem akarok belemenni a könyv vs film vitába, ezt már sokan megtették, de az biztos, hogy elég sok helyen érződik a hirtelen váltás, s összességében elmondható, hogy legalább egy plusz félóra ráférne a filmre. (Ebből a bővítésből nem nagyon lesz semmi Jackson elmondása szerint, plána ha a bővített Kongból indulunk ki, ahol a 13/40 perces betoldás kb. fele tartalmazott "értelmes" részeket.)

    Szokás általában a színészeket hibáztatni azért, ha a néző nem találja megfelelőnek az alakításokat, de ezt én nem fogadom el, hiszen a rendező az úr, addig vegyék fel újra és újra, amíg el nem érik a megkívánt szintet. Háát, ez itt hol sikerült, hol nem. Például az apát játszó Wahlberg szinte hullámvasutat jár be, míg az egyik pillanatban rendkívül meggyőző, a következőben teljesen kilóg a filmből. Ez pedig engem is jópárszor kizökkentett. Ronan és Tucci fantasztikusak voltak.

    A film első 20-25 perce és a záró félóra nekem nagyon tetszett (főleg a párhuzamosságok, a "beígért" és "megkapott" jelenetek lettek jól kivitelezve), a közrefogott egy óra, talán pont az idő rövidsége miatt néha bizony eltéved.

    Nem tartom kizártnak, hogy a stúdió ragaszkodott a kétórás korláthoz, de ennek a nagy kurtításnak az lett a vége, hogy fontos szereplők kaptak nyúlfarknyi megjelenést. Márpedig csak azért betenni egy-egy családtagot, hogy elmondhassuk ő is benne van a filmben, nem felejtettük el, teljesen felesleges.

    Persze lehetett volna hosszabb filmet forgatni, de amikor eleve lehetett tudni, hogy csak egy nagyon szűk célcsoport fogja a filmet megnézni, a feltornázott játékidő a nézők maradék kedvét is elvette volna.

    Sokan felróják, hogy Jackson csapongott a stílusok között (lásd a nagymamai antrét), szerintem viszont javára vált, nem lehetett annyira "kiszámítani" a következő jelenetet.

    Sokszor nagyon meghatódtam a film nézése közben, s bár próbálja az ember tartani magát, de amikor felhangzott ez a dal szétsírtam magamat. Mondanom se kell, hogy az utolsó (búcsúzó) mondatok után mind a férfimosdóban, mind a nőiben csak úgy mostuk az arcunkat.

    A zene (Eno) jól passzolt a történethez, a képi világ is elhitette velem, hogy tényleg a hetvenes években járunk. A CGI (a színészekhez hasonlóan) sokszor kilógott, számtalan esetben viszont el sem hittem, hogy amit látok az nem valódi.

    Zárásként még annyit, hogy bár nagyon hálás vagyok ezért az élményért Jacksonnak, de egy kicsit kapja össze magát, és próbáljon sűrűbben filmeket csinálni. Tényleg jó lehet a forgatás után hónapokkal friss szemmel még igazítani a filmeken, de ahogy ő is utalt már rá, meg kellene tanulni mondjuk max. egy év alatt leforgatni egy filmet.