Érdekes kérdés az is, hogy le lehet-e vezetni ,,erkölcsöktől függetlenül'', szóval tisztán naturalizált érvekkel az afrikai éhezők segítését. Persze nem így gondolunk rájuk, hanem érzelmileg meg emberként, ezért erőltetettnek tűnik így levezetni, de most csak gondolatkísérletként.
Egyelőre úgy tudom, nem naturalizálható tisztán az etika, előbb-utób szükségszerűen eljutunk az értékekhez. Ilyesmikkel lehetne próbálkozni:
,,Ha Afrika nem éheznék, gyorsabban fejlődne a tudomány (egyszerűen mert több kutatót lehetne kinevelni a nagyobb képzett emberanyagból)''.
Azonban ez a kísérleti érvelés sem teljesen értékmentes, hiszen még a tudomány fejlődése iránti vágy is értékeken alapul.
Éppen Afrikáról nem tudok szinte semmit, de másutt vannak olyan helyek is, még majdnem érintetlen természeti népek éltek még nemrég is. Itt, ha már a humánumot nem is vesszük, legalább a tudományos kiváncsiság arra sarkalhatta volna a ,,világot'', hogy kímélje meg őket.
Nem ez történik, az elszegényedett harmadikvilágbeli országok általában elveszik a ,,vadak'' földjeit. (Ennek az is lehet az oka, hogy a vadász-gyűjtögetők óriási területeket igényelnek, nagycsaládnyi ember függ egész megyényi terület ökológiai erőforrásaitól.) Nemzetközi szinten persze talán meg lehetne vesztegetni az érintett kormányokat, afféle ,,kiváltást'', ,,megváltást'', ..fejpénzt'' fizetve a vadász-gyűjtögetők után. Sajnos még a rohamosan kihaló nyelvek megmentésére sincs erő, pedig a puszta nyelveket megmenteni valószínűleg könnyebb lenne, mint egész kultúrákat. Nem is tudom pontosan ennek a hátterét.
A tudományt azért nem szoktam hibáztatni, mert ha a tudomány iránti vágy lenne az első szempont, akkor legalábbis a vadász-gyűjtögetők nyugodtan élhetnének, nem pedig pusztulnának, mint most (persze szám szerint ők eltörpülnek az afrikai éhezőkhöz képest, tehát az afrikai éhezők gondja esetleg még ekkor is továbbra fennállna).