djhambi#178
Szerintem a társadalmi probléma a társadalom tranziens állapota. Bár fiatal vagyok, és csak pár hónapot éltem a szocializmusban, szüleim és jómagam széles látókörének köszönhetően sok mindent megtapasztaltam, és kialakítottam a magam elméletemet. Az előző rendszer sok szempontból előnyökkel és hátrányokkal bírt. (Egyszóval más volt, kinek melyik tetszik.) Az előbb elhangzottak mellett kiemelném még a reklámok csekélységét, a televíziózás kultúrát átadni óhajtó lényét (ha sok volt a biciklis baleset, oktatófilmek tanítottak a bukósisakok használatára és a KRESZ pontosabb elsajátítására), nem áramlott be a nyugati "szennyes szabadság", az a szabadság ami kismértékben élvezetes, és örömteli, nagy mennyiségben elferdíti az életedet: a nyugati szubkultúra, sztárok, pop, rock, csak kis mennyiségben áramlottak át a burkunkon, de annyira pont igen, hogy vágyakozzunk a nyugati életmód után. Nem érzékeltük ezek hátrányait. (Romló oktatási rendszer, anarchisták, a hippik a természetes békét jelentették, és nem a kommunákban fajtalankodó belőtt fiatalokat...). A politikai rendszerben nem volt különösebb verseny, a politika kinevelte a jámbor borjúkat, de a kormány célja pont a versenymentesség miatt az emberek életkörülményeinek javítása is cél volt. Ez egyfajta adok-kapok volt: az emberek nem törődtek a belső, fű alatt mozgó csúnya kormányügyekkel, cserébe képviselték őket, de legalábbis a többséget. A munkanélküliség erőltetett visszacsökkentése viszont egyrészt az állam adósságának "enyhe" növekedését eredményezte, másrészt az emberek hozzászoktak, hogy hereverélhetnek a pénzért. A korban viszont benne volt, ha valaki keményen dolgozott, az egyre följebb és följebb érhetett, volt a korban egyfajta lehetőség az előrejutásra.
A jámbor borjak vágya a nyugati fény felé utat tört magának, szerencsére vér nélkül.
Most jön a tranziens, az átmeneti állapot: a borjak mohósága túl nagyra nőtt. Egyre gyorsabban és jobban kezdték el lemásolni a nyugati mintát: elkapkodott privatizációk, exponenciális szubkultúra-beáramlás (túl sok kereskedelmi csatorna, reklám, csinált sztárok, a nézettség, az emberek botránkoztatásának fenntartása - lásd: évente világvége). Azonban a jámbor borjak nem tudtak lépést tartani a hirtelen beáramló információval: a politikusok többé nem az embereket képviselték, hanem egymás torkának esve kezdték el elhalászni a jámbor borjakat, akik felkészületlensége egyben a kihasználhatósága is lett. Többé nem az ő érdekeiket képviselték, hanem a politikai pártok a hatalmukat erősítették: az emberek kegyeinek elnyerésére elkezdetek nyugati fényűzést élni, a borjak eleinte megrészegedtek ennek mámorától. Többet akartak, de az államadósság csak nőtt. Egy hihetetlen elszántságú és lelkiismeretű, híres magyar közgazdász magára vette az adósság felszámolásának terhét. Az lett a következménye, hogy a borjak kiutálták maguk közül. (Később átment ez a közgazdász Szlovákiába, és ugyanazon sikeres programokkal lett ma már euró övezetes ország az akkor nálunk rosszabb helyzetű Szlovákia. (Ott is éheztek az emberek, de később persze jobban jártak vele.) Ma az EP-be éppen bekerült Bokros.) A kormány a választásokat a csomagnak köszönhetően elbukta, de egy rövid időre pozitív volt az ország államháztartási egyenlege. Aztán következett a jóléti társadalom, ennek ellenpontja, ami arra épített, hogy a borjaknak még és még jobb legyen. Ez pozitívumként írható fel hozzájuk, csak a probléma az volt, hogy közben az ország jobban eladósodott, mint Bokros előtt volt. (Persze ezt a kampányban is felhasználták 4 évvel később, a "rosszabbul élünk, mint négy éve" mondattal, mely hatásos az embereknek számára, mert igaz, de arra nem tér ki, hogy egy évtizeden át sem tudnánk azt a pár éves jólétet kiheverni.)
Azóta a borjak annyi szabadságot kaptak, hogy egy percre se mondanának le róla, így ha bármelyik párt elkezdene egy csomagot elindítani, (párt függetlenül) a másik akkora ellenkampányt uszítana ellene, hogy érdemileg semmi se történne. A kommersz szar pedig csak áramlik és áramlik az országba: szétbomlott oktatási rendszer, népbutítás-borjúetetés.
És most jön a stacionárius, az állandósult állapot. Felnő egy új generáció, akik már rókák lesznek, akik képesek szűni az információk között, ellenállni az őket nyomó erőknek, akiket nem lehet majd olyan jól kihasználni, irányítani, és a politikusok is rájönnek, hogy értelmetlen az uszítás, és a reklámoktól se fognak több tusfürdőt venni. Persze továbbra sem a kemény munka lesz az előrejutás eszköze, hanem a jó kapcsolatok, a zsíros pofabőr meg az illegalitás, és az oktatási rendszer is hülyéket nevel ki, de ez az a nyugat, amiért harcoltunk, nem?