#9
Nem kell direkt úgy tenni, mint aki nem érti, miről beszélek. Arról, hogy a függőségnek lesznek-e vagy sem negatív következményei, kérdezz meg egy addiktológust, bármelyik meg fogja erősíteni. Ez nem valami szubjektív dolog, mint ahogy az sem, hogy a drog egyenes út a bűnözés felé. Mit gondolsz, miért üldözik a drogot a világ összes helyén? Azért, mert magával hozza a lopást, a rablást, az erőszakos bűncselekményeket, mert a drogos bármit megtesz azért, hogy az adagját megkapja. Ha nem így lenne, a családján kívül a kutyát nem érdekelné, hogy most be van-e lőve valaki vagy sem, amíg másoknak kárt nem okoz.
Aztán alkoholistát láttál-e már? Ismered-e a gondolkodásmódjukat? Tudod-e mit meg nem tesz az ember az italért? Ilyen szempontból nincs különbség az alkohol vagy a kábszer között. Először csak hitelezni kezd az ember az egyik kocsmában. Aztán, amikor már nem adnak többet, akkor a másikban. Aztán a harmadikban. Ha már sok hitel felgyűlt, és sehol nem kap, akkor jön a kölcsönkérés családtagoktól, szülőtől, barátoktól, amit egyre nehezebb megadni, mert közben a kocsmai tartozást is ki kell valahogy köhögni, és jönnek a hazugságok, mert a családtagoknak meg kell valahogy indokolni, hogy miért kérünk újra és újra egyre nagyobb összegeket, és hogy miért nem adjuk már meg, ha ígértük?
Közben minél inkább rákattan az ember a szeszre, annál kevésbé fogja tudni ellátni a munkáját. Jön a fegyelmi, aztán elveszíti az állását, ami két dolgot eredményez:
1. Sokkal több ideje lesz kocsmában ülni.
2. Sokkal kevesebb pénze lesz italra.
És innentől fogva kezd igazán érdekes lenni a történet, mert már senki nem ad, mert senki nem bízik már meg benned. A hitelezőidet annyiszor átbaxtad már, hogy senki nem ad többet, sőt, ha lehet nagy ívben elkerül minden barátod, mert tudják, úgyis csak arra kellenek, hogy finanszírozzák az italozásodat.
És minél kevesebb ember van, akit még érdekel a sorsod, annál jobban keseregsz a saját sorsod felett, és annál inkább az italba fojtod a bánatod, okolva a családot, a kormányt, a pillanatnyi politikai helyzetet, a nehéz gyermekkorodat, apádat, aki szigorúan bánt veled; mindenkor mindenki hibás, csak éppen te nem. Projektálsz. A hibáidat másra vetíted...
Ez után az következik, hogy ami mozdíthatót találsz a házban, azt megpróbálod pénzzé tenni. Szarért-húgyért elkótyavetyéled azokat az értékes dolgokat, amelyekért évekig dolgoztál; válogatott drága könyvgyűjtemények, vagy kinek mije van, fillérekért mennek a MÉH-telepre, vagy a cigánynak egy felesért meg egy sörért, mert nem érdekel, hogy mi lesz holnap; az a lényeg, hogy ma meglegyen a mámor, holnap meg majd csak lesz valahogy, és nem érdekel az sem, mennyire tudod még lealázni magad. Amikor már úgy tűnik, hogy ennél nincs lejjebb, akkor kiderül, hogy mégis van.
Egészen addig, amíg meg nem döglesz, vagy meg nem változol.
Utóbbi a ritkaság; előbbi a mexokott.
Na, ezt a folyamatot nevezi az addiktológia függőségnek, nem azt, hogy Jóskapista minden szabadidejét FPS-ezéssel vagy kockulással tölti. Abba még senki nem halt bele, és senkinek nem okoz vele kárt.
#9