Pánikbetegség
-
#327
Szerintem ennyire nem kell túlmisztikálni ezt a dolgot, mert bár jó dolog, de részben függővé tesz, egyben "birtokol" is. Én egy dolgot tudok nagyon ajánlani mindenkinek, az az agykontoll, azonbelülis valami "Silva féle agykontroll" könyvet, nem kell megtanulni az alfa meditációt (bár biztos jó dolog, amennyi időt el lehet baszni vele szerintem nem éri meg), de rengeteg dolgot megtanít, a helyes, pozitív gondolkodásmódról, önkontroll ill. önszuggesszió, és stb.
Ha azzal szugerálod magad, hogy mennyire rossz felszállni a zsúfolt tömegközlekedésre, mennyivel jobb, megnyugtatóbb (amiben nyilván van valami) egy jókis séta a fák alatt, akkor tényleg egyre rosszabbul fogod bírni a tömegközelekdést, ez kőkemény pszichológia. Arra kell gondolni, hogy hú ezzel mennyi időt megspórolok, és mennyi dologra marad idő ^^ (amúgy én is utálom a tömegközelekdést, nem igazán lehet benne mit szeretni, rengeteg helyre jártam kerékpárral, 4 évig suliba is (csak már egy ideje nincs, mert ellopták) - de azért annyira nem elviselhetetlen.
Ugyanilyen a tériszony, ami mindenkinek van - pláne ha mások is sulykolják, hogy "úúúristen ez demagas, nem merek lenéznise --> énse". Nekem is volt, de amióta járok teremfalat mászni, a 14 méter magas falon már tök természetesen mászunk (persze kötéllel, de a tériszonyt az sem szünteti meg, először remegve engedtük el fönnt).
Viszont nem tudom, mert sajnos nem éltem át, és ismerőseim között sem volt pánikbeteg, de az biztos, hogy normális esetben nem kellene kialakulnia, tehát nem feltétlenül vezethető vissza csak pszichés problémára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem is lehet meggyógyulni belőle.
Én tényleg az agykontrollt javaslom mindenkinek először, arról olvasgatni!