Pánikbetegség
  • milk4
    #320
    Nekem ezen a héten jelentek meg olyan tüneteim,hogy az utcán sétálás közben is rámtör a félelem és csak rohannék.Később észrevettem,hogy ez csak ott jön elő ahol nincs fa(hülyén hangzik,de ez van) és olyankor mindig csak rohannék visszafelé vagy be egy fa alá.A másik problémám az meg a nagy nyílt tér.Agorafóbiám van mint kiderűlt.Ma elkezdtem olvasni egy könyvet melynek a címe "Panic Away" Joe Barry-től(tpb-n fennvan) és az első 50oldal után rájöttem,hogy az egész dolgot rosszúl kezelem.Eddig mindig azt magyaráztam be magamnak,hogy nem lesz semmi és ez az egész egy hülyeség.Ez működött,kb 50méterrel tudtam messzebb sétálni a kutyával és utána hirtelen pofánvágott az agorafóbia és szinte rohantam visszafelé egy olyan helyre ahol van fa.A könyv meg teljesen az ellenkezőjét írja le.A lényeg az az,hogy a félelmet,rohamot várni kell mindig,ha érezzük,hogy jön akkor mindig fogadjuk "szeretettel",amikor a csúcspontján van akkor mindig "kérjünk többet" és amikor kezdünk megnyugodni akkor mindig "búcsúzz el tőle és várd vissza).Tehát a félelemmel neked eggyé kell válni,nem pedig egy áldozata lenni,uralnod kell.A lényeg,hogy mindig várjad,kérj mindig többet és bízz magadban,a testedben.Meghalni nemtudsz és elmenekűlni sem.Egyetlen út van,az pedig a betegséged eggyéválásával.

    De ezt a könyvben értelmesebben le van írva.Nekem csak a könyv olvasása segített abban,hogy ne féljek az utcára lépni és ne féljek a rohamtól.

    Szóval mégegyszer a könyv: Panic Away - Joe Barry (piratebay-en fennvan,keress rá így:Panic Away)