#32Azért mielött a mérnökök és a tudósok előtt hasra esnénk azt is tegyük hozzá, hogy az aerodinamika, a repülés egy olyan tudomány, ami nem csak azért tapasztalati alapú, mert a csökkentett méretű modell (szélcsatorna) kísérletek nem ugyan azt eredményezik, mint a teljes méretű szerkezetek.
Réget talán. Ma már mezei PC-n is olyan szimulációt lehet csinálni, ami egy szárnyprofil tulajdonságait kb. 5-8%-os pontossággal megadja. Gondolok itt a siklószámra és a feületi erők eloszlására. Persze szélcsatorna kísérletekre még mindig szükség van, de sokszor már az validája a szimulációt és nem fordítva. Az egyik évfolyamtársam genetikus algoritmussal szárnyakat tervezett és a legoptimálisabbat le is mérte. A hiba a kb. fent leírt tartományban maradt. Ez egyetlen hallgató + konzulens + egy műhelyben dolgozó szaki tudásából + egy jó szoftverrel jött össze. Akkor képzel el, hogy mire képes mondjuk egy Boeing vagy Lockheed ma...
Egyszerűen annyira fiatal tudományról van szó, hogy soxor alapvető dolgok sincsenek tisztázva. Pl amit a mai napig tanítanak a szárny "működéséről" azt a Bernoulli-elvből vezetik le.
Hát ez így nagyon nem igaz. Sokféleképpen kiszámolható egy szárnyra ható felhajtóerő, de nem a Bernoulli féle elvvel megy a dolog. Cirkuláció integrálja zárt görbén, stb. Aztán van örvénypanel módszer, stb. (Annyira én sem foglalkoztam szárnypofilokkal, de ahhoz eleget, hogy bőven cáfoljam, hogy ez nem igaz.) Ebben én is részt vettem. Nézd meg, hogy a mért eredmények milyen közel vannak a számolthoz.
Nem csak a poszméh nem lenne képes elvileg repülni, de a C-5 Galaxy sem!
Nem tudom, hogy ezt a butaságot honnan hallottad...
Bele játszik az egészbe még a gyakorlatilag a szárny körül áramló levegő tömege/impulzusa és a szárny és a levegő közötti tapadás, a viszkozitás, a légáramlást eltérítő Coanda-effektus, stb.
Mind ismert jelenség, számolható, becsülhető, stb. Nem 1910-ben vagyunk.
Nem véletlenül mondták a francia akadémikusok, hogy levegőnél nehezebb test nem lesz képes repülni. Egy szerencse, hogy ezt a Wright fivérek nem hitték el, és azóta sem, aki ezzel a területtel foglalkozik.
A francia akadémikusok és más is régen sok baromságot mondott. Nem kell hivatkozási alapnek tekinteni. Mellesleg a Wright fivérek is hallottak egy Otto Lilenthalról. Már Bernoulli is lehetségesnek tartotta egy levegőnél nehezebb szerkezet létrehozását, ami legalább siklani tud.
A tudomány kb most éri utol a gyakorlatot. Tudományos alapon kb most kéne megalkotnunk az első szárnnyal rendelkező repülőgépet!
Ez egyszerűen nevetséges kijelentés. A szélcsatornában történő mérések is tudományosan folytak, nem hasraütéses alapon. Az egy nagyon rövid időszakra volt jellemző. A kialakult főbb aerodinamikai formák tudományos ismeretek felhasználásával születtek, de a szélcsatornában validáltak. A repcsiket mindig alapvetően egy áltagos szárnypprofil tényezővel kezdik el tervezni, mert valami főméret kell. Olyan nincs, hogy leülsz és tűpontosan kisjön, hogy milyen húrmetszetnél milyen lesz a profil. Ezért tart olyan sokáig egy gép kifejlesztése. Itt módosítanak, aztán meg ott.
#32