BenceYCE#23
Felejtsük már l azt hogy felnőtt. Ez a szó ami inspirálja a fiatalabbakat, hogy próbálják elérni azt a szintet mint a náluk idősebbek.
Amikor először rágyújtottam egy szál cigire és mellé vbk-t szürcsöltem, azt hittem felnőtté váltam.
Amikor először voltam nővel, azt hittem felnőtté váltam.
Amikor leérettségiztem, azt hittem felnőtté váltam.
Amikor eltemettem az Apámat, azt hittem felnőtté váltam.
Amikor saját lakásom lett azt hittem felnőtté váltam.
Amikor össze költöztem a párommal, azt hittem felnőtté váltam.
Ha elveszem feleségül akkor is ezt érezzem?
Ha gyermekeink születnek, akkor is ezt érezzem?
Ha a gyerekeim a bizonyítványukat veszik át, akkor is ezt érezzem?
Sorolhatnám, de a felnőtté válás amit olyan gyakran emlegetnek az emberek, sosem jön el. Van akivel az élet csúnyán kiszúr és hamarabb fog olyan dolgokat tapasztalni amitől felelősségteljesebben él. A felnőtté válás inkább a szabadságról szól, ami azért nem jön el sosem, mert míg gyerekkorban a szülők tiltanak/terelnek, addig idősebb korban rájön az ember, hogy a társadalom is a szabályok betartását követeli. Idővel saját szabályokat is felállítunk de ezt nem saját eszünktől, hanem a környezetünk hatására. Értelemszerű, hogy lesz egyfajta egyénisége az embernek mert a lelkünk a gondolkodásunk összetett. Nem ugyan olyan ember lesz abból aki gettóban nő fel, mint aki egy tehetős család sarjaként cseperedik. Ez utóbbiak pl. "nehezebben kelnek fel ha elesnek", mert nem tanulták meg a cseperedésük során, hogy hogyan is kell. A tiltás csak elősegíti a sóvárgást. Nehéz dolog szerintem egy szülő feladata, mert csak akkor derül ki, hogy valóban jó szülő volt-e amikor a gyermeke(i) már mindkét lábukkal a földön állnak, nem méterekkel felette és mindezt önerőből. Sajnos az agyagiak itt is óriási szerepet játszanak. Egy hirtelen milliárdossá vált ember sajnos könnyen abba a helyzetbe kerül, hogy céltalanul él. Egy olyan ember aki egész életében csak küzd,megtanulja becsülni az apró dolgokat és rájön, hogy a pénz, illetve annak a hiánya nem szégyen, csak kellemetlen. Természetesen én sem és rajtam kívül sokan mások sem értették meg miért nem lehet korlátlanul bármit megvenni, miért kell úgy kinézni mint mások. Én azt mondom, hogy minden ember a boldogságra törekszik. Ezért született, ezért küzd. Nekem az a bizonyos éles határvonal az volt amikor belekerültem a mókuskerékbe. Az évek pedig elkezdtek cefetül szállni, azok a dolgok amikért érdemes élni, amiktől boldog vagyok, azok előfordulása ritkult. Eddig természetes volt, hogy van hol laknom, most meg utolérhetetlenül boldognak kéne lennem, mert van lakásom, viszont van hozzá hitelem is. Ez évtizedekre rányom az emberre egy olyan kötelesség érzetet ami fiatalabb korában nem volt. Elértem tehát ahhoz a részhez a mondandómban, ahol be kell látnom, gyermekként jobb volt. És mint gyerekvállalás előtt álló fiatal kötelességemnek érzem, hogy a gyermekem is minél több jót éljen meg gyermekkorában, mert akkor még javában szövődnek az álmok. Viszont látom azt is, ahogy gyermekként küzdöttem, hogy a "felnőttek" kiváltságát is birtokolhassam a gyerekkori kiváltságok mellett, de persze az ezzel járó kötelességek és kötelezettségek bűzlöttek. Félfelnőttként a suli mellett megszerzett pár tízezer forintnak jobban örültem mint most a nagyságrendekkel nagyobb fizetésemnek, mert azt korlátlanul elkölthettem, hiszen nem éreztem, hogy még a levegőért is fizetnem kell. Most tudom, hogy hiába keresek a fizummal, annak nagy része elmegy a kötelességekre, hiszen az ELMŰ sem karitatív szervezet, akárcsak a többi. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy mai szemmel szinte lehetetlen dolgokra voltak képesek azért, hogy a talpra állításom zökkenő mentes legyen. A tiltásaikat, intő szavaikat megértettem, mert elértem azt a kort amit ők amikor gyermeket vállaltak. Az ember egyre tapasztaltabb lesz élete folyamán, ahogy szokás mondani jó pap is holtig tanul. Tehát egyik gyerek se akarjon túl hamar felnőni, és teljesen feleslegesen siettetik azt. Inkább élvezzék ki az adok kor sajátosságaihoz tartozó lehetőségeket, éljenek! A sorokat had zárjam Colin McRae, néhai rally versenyző szavaival:
"Az ember mindig gyermek marad. Csupán a játékszerei változnak."