djhambi#110
Beszéltünk a fórumban a kommunizmusról, a szocializmusról, a demokráciáról, és minegyiknél oda jutottunk, hogy kalapfos az egész.
Olvasni kellett volna Madách - Az ember tragédiáját.
Minden eszme élhető és jó lenne, ha az ember nem forgatná ki minden alklommal. Hiába van kommunizmus, ahol mindenki egyenlő, ha van egy komcsi párt, és a párton belüli állami emberkék fényűzésben élnek, amíg a szegény éhezik. Vajon ha a kapitalista országok embere nem minden döntésben a profitot keresné, és az emberek emiatt egymást tipornák, egy szebb, jobb világban élnénk?
"Ember embert tör,
Ügynök magán is túlad,
Pénzért meggyötör,
Zöld hatalomba fullad."
Az ember mégse léphet ki a szerepéből. Muszáj versenyeznie, hisz ezt kódolták bele. Többet akar, jobbat akar, szebb nőt, nagyobb gazdagságot, néha párosul kóros hatalomvággyal, de ezt mind visszavezethetjük a sokat emlegetett evolúcióra.
Ha az ember mohón falja a környezetét, kihal.
Ha az ember legyőzi az evolúciós késztetést, kihal.
"Minden, ami elkezdődik, véget is ér egyszer."
Persze ez a mai korláolt felfgásunk szüleménye. Elképzelhető, hogy odáig fejlődik a tudoány, hogy rájön, hogy "az agylékelés nem segítség a fejfájásra". Vagyis amit most gondolok, és írok, elmaradott ősi XXI. századi fiozófiának fog számítani a XXXVI. században, amikoris az ember rájön, hogy hogy tudja örökíteni a létét. Szóval nincs kizárva.